Krónika

150 éves a Kecskeméti Lapok

150 éves a Kecskeméti Lapok

1868-ban, 150 évvel ezelőtt jelent meg az első kecskeméti újság. A korabeli Kecskeméti Lapok új színfoltot jelentett a város szellemi életében, segítette az újságolvasó polgárok tájékozódását és igyekezett erősíteni a kecskemétiség, az összetartozás érzését.

Az első főszerkesztő, Madarassy László írta beköszöntőjében:

„Czélom továbbá fölrázni az alvó erőket, munkára serkenteni, ki elmaradt, s városunk ügyei iránt általánossá tenni az érdeklődést"            

A város sajtótörténetében a legrégebbi és leghosszabb életű Kecskeméti Lapokat több tucat tekintélyes főszerkesztő és szerkesztő jegyezte, s még több azoknak a munkatársaknak a száma, akik rendszeresen dolgoztak vagy alkalmanként írtak az újság számára. Az alapító szerkesztő, Madarassy László korábban vármegyei törvényszéki bíró és a kecskeméti Jogakadémia tanára volt. Rövid ideig tartó főszerkesztősége idején Horváth Dömével és Hornyik Jánossal dolgozott együtt; ezt követően mindketten önállóan is jegyezték a lapot. Az alapvető célkitűzések mellett természetesen az aktuális főszerkesztő személye és érdeklődési köre is befolyásolta a lap tartalmát. A polihisztor (jogász, műfordító, kiadó, országgyűlési képviselő) Horváth Döme, akit később sokan csak „Kecskemét Széchenyijeként" emlegettek, szépirodalmi, gazdasági és társadalmi vonatkozású írásokat egyaránt közölt. Nevéhez fűződik a kecskeméti Katona-kultusz megalapozása, amely ettől kezdve a sajtóban is nyomon követhető. A tudományos körökben komoly elismertséget szerzett Hornyik János - főjegyző és a város történetírója - történelmi tárgyú írásain, sorozatain kívül a  város közügyeivel és mindennapi életével is foglalkozott. A Kecskeméti Lapokban közzétett ismeretterjesztő cikkei és a régiségek megmentésére vonatkozó felhívásai a magyar muzeológia hőskorának fontos dokumentumai. Az orvos és tanár végzettségű, 48-as szabadságharcos, tankönyvíró, önkéntes néprajzi gyűjtő Dékány Rafaelnek (aki egyedül, majd Horváth Jánossal és Tassy Pállal is szerkesztette a Lapokat) a természettudományos ismeretterjesztésben és a 48-as hagyományok felélesztésében voltak érdemei. Szűcs Imre mérnök és jogász volt, a régi magyaros viselet megszállott népszerűsítője, a Deák-párt országgyűlési képviselője. Szerkesztése idején személyes hangú vitáktól sem volt mentes a lap. Hanusz István, a tudós paptanár 1880-as évekbeli tevékenysége felvirágoztatta a Lapokat, földrajzi, természetrajzi és tanügyi írásai révén pedig országosan jegyzett ismeretterjesztő író lett. A két világháború közötti időszak két legismertebb szerkesztője Hankovszky Zsigmond szőlőnemesítő és Szabó Ambrus, a Katona József Társaság elnöke volt.

A harmincas években nevezetes külső szerzők írásait is megjelentették. Németh László, Sárközy György, Nagy Endre, Tamási Áron, Móricz Pál, Féja Géza és Móricz Zsigmond Kecskemét kiváló jellemzését adták a város hétköznapjait, örömeit-gondjait és szellemi életét bemutató írásaikban. A Lapok a korabeli gazdasági életről is gyakran tudósított, közölte a vállalkozók hirdetéseit, reklámjait, bemutatta új termékeiket.            

A ma is megjelenő Kecskeméti Lapokat kényszerű szünet után, 1989-ben indították újra.  

Székelyné Kőrösi Ilona      

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.