Krónika

A Kecskeméti piac

A Kecskeméti piac
Kecskeméti piaci helyszínek képes levelezőlapokon. (Sebestyén Imre gyűjteményéből)

Kecskemét legkorábbi ránk maradt térképein jól látható a város központjában elhelyezkedő piac, amelynek hosszú időn át fontos szerepe volt a lakosság ellátásában és a helyi kereskedelemben. A 19. század eleji városalaprajzokon a piac mellett külön jelölték a halpiacot, a búzapiacot, a mészárszéket, a piaci nagy pincét és a kocsmákat is. A piacon kapható élelmiszerekről számos történeti forrás tudósít. Például egy pereskedő asszony az 1820-as években arról panaszkodott, hogy férje nem gondoskodik családja ellátásáról, maga azonban jól él a piacról: „... amit szeme s szája megkívánt, minémű a sült lúd, hús, sajt, túró, sült hal, sertés, kaláts, fejér tzipó, dinnye s a többi, mindazokat megvette a piacon és külön ette meg, marhahúst vagy fertállyal bárányhúst vásárlott minden nap a maga számára." A 19. század közepének egyik szenzációja volt a dinnyecsarnok  megnyitása. A különböző áruféleségek külön helyszíneket kaptak, így volt tej-, zöldség-, baromfi-, dinnye-és gyümölcspiac, amelyek hozzájárultak a kecskeméti városkép jellegzetességéhez és hangulatához. A századfordulón nagyot változott a  belváros: régi épületek lebontásával ekkor alakították ki a Nagytemplomtól a Zsinagógáig terjedő tágas főteret, majd a Rákóczi utat. Tágasabb helyek jutottak az árusoknak, még nagyobb szerepet kapott a piac, a hetipiac, és a piactéren történő nagybani eladás. A forgalom élénkítésében nagy szerepük volt a századforduló táján kiépített vasúti szárnyvonalaknak.

A „piacok piaca" a barackpiac volt. A barack a 19. század végétől szinte a város jelképévé vált, és a bővülő exportlehetőségek sok termelőnek jelentettek megélhetést. A két világháború között barackkiállításokat rendeztek és évente meghirdették a legszebb barack versenyét. A Nagytemplom előtti nagybani barackpiacra hajnalonként lovaskocsik százaival érkeztek a gazdák. Nem véletlen, hogy a templom egyik oltárképén a „Barackos Madonnát" festette meg az alkotó, Merész Gyula.            

A korabeli képes levelezőlapok gyakori témája volt a városközponti piac. Fotósok, írók, szociográfusok, tudósok érdeklődését is gyakran  megragadta  a felejthetetlen kecskeméti látvány. „A hajnali sötétség  lélegzetállító  jelenéssel fogadja az érkezőt. A tornyok  közti térségre végeláthatatlan sorban ömlenek a kocsik százai és ezre. Tanyai és szőlőbeli népek hozzák a barackot. A sötétben apró mécsesek  imbolyognak, s udvaraikban  kosarak, kocsik,  emberek és lovak formálódnak ki. Illetődött csendben forgolódnak és suttognak a kereskedők."            

A  két világháború közti években a város az idegenforgalom fejlesztését tekintette az egyik  legfontosabb kitörési és fejlődési lehetőségnek. Az ideérkező turisták számára az egyik legvonzóbb látványosság a piac volt. 1936-ban, a második kecskeméti Hírös Hét keretében a szakemberek és politikusok számára szervezett országos gyümölcskongresszust a figyelemfelkeltés szándékával  szokatlan szabadtéri helyszínen és időpontban rendezték meg: a kecskeméti piactéren, az éjszakai és kora hajnali órákban.  

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.