Krónika

A szövőszék művésze:
Virág Apró József

A szövőszék művésze: {br}Virág Apró József

Virág Apró József (1838 ‒ 1913) a kecskeméti kézművesipar egyik kiemelkedő egyénisége volt. Egyedülálló munkássága megérdemli, hogy emlékeztessünk rá a 650 éves városi évforduló keretében is, hiszen a keze alól kikerült darabok közül több jeles alkotás is szorosan kapcsolódott Kecskeméthez és a város jelképeihez.

A korabeli Magyarország legnagyobb műhelyeiben szerzett szakmai ismereteket.1866-ban Nagyenyeden lett önálló iparos, majd Kecskeméten telepedett le. A magyarországi iparosokról készült millenniumi katalógusban mint "első helyet elfoglaló iparost" említették és kiemelték, hogy saját rajzai után készült tartós és szép munkái felülmúlták a gyári cifraságokat, s "a legjobb és legvagyonosabb házak és családok tőle szerezték be a menyasszonyi kelengyékhez szükséges cikkeket."

A hagyományos fonalak mellett selymet is használt, reprezentatív munkáihoz pedig arany és ezüstszálakat is. Hosszú időre szóló, tartós darabjai voltak a hófehér, sárga, ritkábban színes damaszt asztalterítők és szalvéták, amelyekbe a díszítőelemek mellett beleszőtte a megrendelők nevét vagy monogramját, sőt sok esetben az asztalterítőkre odavarázsolta Kecskemét város címerét és jelmondatát is. Virág Apró kultuszt és identitást szőtt a textilekbe.

Számos kiállításon vett részt munkáival, mindenhonnan díjakkal, kitüntetésekkel tért haza. 1876-ban az Országos Magyar  Iparegyesület tagjává választotta. Életművét koronás magyar érdemkereszttel jutalmazták. Sikerrel szerepelt 1896-ban az ezredévi országos kiállításon is.

Néhány kiemelkedő munkája külön is említést érdemel. Erzsébet királyné és Ferenc József selyemszálakkal szőtt arcképéből a királyi pár mellett József főhercegnek és Jókai Mórnak is ajándékozott egy-egy példányt. 1882-ben ő ajánlotta fel a városnak, hogy selyemből, aranyból és ezüstből megszövi a város díszzászlaját, amivel elnyerte az 1885-ös országos iparműkiállítás nagy aranyérmét. Népszerűségét fokozta, amikor Kossuth Lajos portréját saját rajzai és kompozíciói alapján asztalterítőkbe, nagyméretű szalvétákba és faliképekbe szőtte ezzel a felirattal: "Emlék Kossuth Lajos 90. születése napján 1892."

Végül álljon itt egy idézet annak igazolására, hogy a "szövőszék művésze" a kecskeméti szóhagyományba és anekdotakincsbe is bekerült. Apró Virág József kiváló takácsmester az 1870-es években tartott kecskeméti kiállításra  olyan abroszokat szőtt,  amelyekben a város címere körül az azidőben használni kezdett kecskeméti jelmondat: „Sem magasság, sem mélység nem rettent" is be volt szőve. Egyik közismert család nagyobbacska leánya hazamenvén, ezekről az abroszokról azt mondotta, hogy bennük van a kecskeméti címer és még az is oda van írva: „Se gödör, se árok."

Virág Apró József munkái közül néhányat közgyűjteményekben őriznek, de elképzelhető, hogy az egykori drága stafírungok darabjaiból még rejtőzik egy-kettő kecskeméti családok szekrényeiben is.

Székelyné Kőrösi Ilona 

A tájékozódáshoz: 
A korabeli kiállítási katalógusok és sajtóhírek, valamint az iparosok millenniumi nagy bemutatkozó albuma mellett megemlékezett róla az akkori helyi sajtó, az utókor méltatásai közül pedig megemlítendők a Petőfi Népe és a Magyar Kisiparos írásai. Szerepel a Kecskeméti Életrajzi Lexikonban is.  
Kecskeméti Lapok, 1913. szept.23.
Bodócs Gyula: A szövőszék művésze. Petőfi Népe, 1962. júl.3.á
Jókai Mór és a kecskeméti "műtakács". Magyar Kisiparos 1963. jan.10.
Székelyné Kőrösi Ilona: Virág Apró József. KÉL 1992. 254.
Szabó Kálmán: A hírös város anekdotakincse. Kecskemét, 2005. Szerk. Székelyné Kőrösi Ilona.

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.