Krónika

Békösség az Templom felől

Békösség az Templom felől
A kép az 1600-as évek Kecskemétjének rekonstruált központját ábrázolja, melyen már a Szent Miklós templom lábánál a protestánsok fatemploma is látható. (Forrás: Hírös Históriák 2015.)

Az 1517-es reformációt követően Kecskeméten is meghonosodott a megújított hit. Az itt élő protestánsok, akik előbb Luther Márton, majd Kálvin János tanait követték, a század közepéig létszámban és szervezettségben is megerősödtek. Volt tehát városunkban ebben az időben két nagy vallásfelekezet, a katolikusok és az "újhitűek". Templom viszont csak egy volt: a Szent Miklós tiszteletére szentelt középkori plébániatemplom, az "öreg kőtemplom". Néhány évtizeden át ide jártak a hívek a katolikus szentmisékre és a protestáns istentiszteletekre is.

A közös templomhasználat 1564-ig tartott. Ebben az évben, húsvét utáni szerdán, azaz április 5-én született meg "a Kecskemétiek között való békösség az Templom felől." Kecskeméti Vég Mihály főbíró házánál megegyeztek abban, hogy a templom használatát véglegesen átengedik a katolikusoknak.  Az egyezséget írásba foglalták és a város 1517. évi pecsétjével erősítették meg. A középkori oklevelek mintáját követő irat keltezéséből az is kiderül, hogy erre április 5-én 11 órakor került sor, és a városi tanács adta ki a "pápista lakosság" nevében. Az egyezséglevél fontos dokumentum arról, hogy a tanács a békesség érdekében szerepet vállalt a felekezetek közti viszony szabályozásában.            

A vallásgyakorlás sajátos korabeli gyakorlata elvileg a türelem és a tolerancia szép példája, de ez a "társbérlet" nem volt mentes a konfliktusoktól, amelyekről korabeli források, prédikátorok szövegei és a ferences háztörténet bejegyzései is tudósítanak. Kecskeméti Vég Mihály 1561-ben írt zsoltárfordítása is utal a korabeli helyi viszonyokra: „Egész ez város rakva haraggal,/Egymásra való nagy bosszússággal." Az egyezségre éppen azért került sor, "hogy az kétféle nép között eddig való szóbeszéd, szitok és egyéb egymáshoz való szó mind letétessék". A szövegben felsorolt esküdt bírák és polgárok, a tanács tagjai mind katolikusok voltak. A katolikusok ekkor erősebb pozíciókkal rendelkeztek, és visszanyerték a kizárólagos templomhasználatot.            

A reformátusok 1568-ban fatemplomot és tornyot építettek az "öreg kő templom" mellett, a kerítésen belül. Ez égett le az 1678-as tűzvész idején, és ezt követően kezdték szervezni a ma is álló református templom építését.            

Honnan ismerheti az utókor a közös templomhasználat megszüntetéséről szóló, fontos várostörténeti dokumentumot?            

Az egyezséglevél a református egyházközség első fennmaradt hivatalos irata, amelyet átiratban ma is őriznek. Ismert Hornyik János várostörténeti munkája és a református szakirodalom révén is. Szövegét először Telek József katolikus szerzetes tette közzé az 1760-as években a kecskeméti piacon elmondott úrnapi prédikációkban, majd megjelent 1775-ben is, Blahó Vince prédikációjának mellékleteként. A Kálvin hagyományai c. kötetben (2009) Fogarasi Zsuzsa ismertette. A megosztott templomhasználat korabeli példáit részletesen bemutatja Székely Gábor, a kecskeméti reformátusokról szóló, megjelenés alatt levő könyvében.  

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.