Krónika

Földrengés Kecskeméten

Földrengés Kecskeméten

Városunk történetének legnagyobb természeti katasztrófája következett be 1911. július 8-án, amikor hajnali 2 óra 10 perckor rövid ideig tartó, változó irányú földrengés riasztotta fel álmukból Kecskemét város lakóit.

Ez volt a Magyarország történetében számon tartott három legnagyobb földrengés egyike, a kecskemétinél nagyobb rengést és pusztítást csak 1763-ban, a komáromi földrengés idején észleltek. Kecskeméten a nagy földrengést megelőzően, 1908. május 28-án is volt kisebb erejű rengés. 1911-ben a földrengés epicentruma Kecskemét észak-nyugati részén volt, de a természeti katasztrófa ugyanabban az időpontban más településeken is éreztette hatását         

A Vasárnapi Újság megfogalmazása szerint: „Egy ma szinte példátlan fejlődés gyönyörű lendületében érte a katasztrófa ökölcsapása Kecskemétet..."         

A Kecskeméti Nagy Képes Naptár is részletesen felidézte az eseményt: „...a föld alatti morajlás, a recsegés, ropogás olyanszerű volt, mintha az ég és a föld tört volna össze. A tárgyak súrlódtak, táncoltak, halomra dőltek: az építmények falai morzsolódtak és törve, zúzva omlottak egymásra, mintha nem szilárd testek, hanem pöhölyszerű, lenge tárgyak lettek volna. Emberek és állatok riadtan, ösztönszerűen futottak a szabadba. Az alvó város néhány pillanat alatt az ég alatt termett hajadonfővel, mezítláb, pőrén, ahogy az ágyból kiugrott...Sokan ágyneműt, pokrócot, subát és egyéb ruhadarabokat terítettek a földre és ott töltötték az éjszakát, nagyon sokan pedig a sétaterek gyöpös pázsitján kerestek nyugvó helyet és ott virrasztottak vagy ott aludtak. Az istállókban megkötözött állatok bőgtek, nyerítettek, ordítottak, a szabadban lévők kirohantak az udvarokba, a tanyákon kint legelő jószágok szétriadtak és éppen úgy átérezték a rettenetes katasztrófa hatását, mint az emberek, sőt a madarak is ezrével röpködtek a levegőben..."         

Több korabeli újságcikkben is idézték azoknak a szemtanúknak a beszámolóit, akik a környékből lovaskocsikon igyekeztek be a városba. A különböző irányokból érkezők szerint a földrengés előtt villámláshoz hasonló hatalmas fénynyaláb csapott föl az égbolton.         

„A hajnali órákban a gyümölcspiacon, a Széchenyi téren már gyülekeztek az árusok. Végignézték, hogy a katolikus egyház bérházának tetejéről hogy hullottak a faldarabok és szobrok, s mikor az első rémületből valamennyire magukhoz tértek, eladták vagy otthagyták a gyümölcsüket és siettek haza..."  -jegyezte föl Sándor István főjegyző. A város határában is riadalmat keltett a földmozgás, a kisnyíri gabonaföldeken öt-hat méter mély földnyílásokat észleltek, amelyekből kék színű homok tört a magasba.         

A hajnali földrengést még több kisebb utórezgés követte. A természeti csapás óriási károkat okozott a város magán-és középületeiben. Súlyos károkat szenvedtek a város üzemei, a malmok, a kenyérgyár, a konzervgyár, a gyufagyár. A legszembetűnőbb a templomok és tornyok sérülése volt. A földrengés után is biztonságos maradt az evangélikus templom.  A piaristákat kilakoltatták az életveszélyessé vált rendházból.  A laktanyákat és a csapatkórházat is kiürítették. Megsérült a Beretvás Szálloda, a befejezés előtt álló Katolikus Bérház, a Közgazdasági Bank, a Törvényszéki Palota, a Luther-palota oromfala rádőlt a szomszéd házra, a Városháza ledőlt kéménye beszakította a díszterem mennyezetét, a Zsinagóga kupolája megbillent. Csodával határos módon haláleset nem történt, de sok sérült embert kellett ápolni.  A földrengés utáni napokban a katonaság segítségével kezdték meg a romok eltakarítását. A legsürgősebb kiadások fedezésére a város segélyeket és államkölcsönt kapott.         

A földrengést követő hónapokban széleskörű társadalmi segélyakció bontakozott ki, fontos szerepet vállaltak az egyházak és a korabeli civil szervezetek. A városi középületek helyreállítási munkáit a tervező építészek - pl. Lechner Ödön, Jánszky Béla - irányították. A város, a közintézmények és a lakosság anyagi erejét a földrengést követő években az újjáépítés vette igénybe. Több nagyszabású terv megvalósítása elmaradt, nem épült meg a Vásárcsarnok, az Országos Elmegyógyintézet, a vízvezeték. Nem valósult meg a Rákóczi út végére tervezett víztorony és Rákóczi emlékmű sem. A református egyház iskolapalotája, az Újkollégium, a földrengés miatt némi csúszással, de a tervek szerinti művészi igényességgel épült fel. A továbbiakban minden nagyobb építkezésnél fokozottan figyeltek a biztonságra, a vasbeton használatára. Kecskemét városa hamarosan megkezdte az előkészületeket földrengésjelző állomás létesítésére.  

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.