Krónika

Iparkiállítás Kecskeméten 1901-ben

Iparkiállítás Kecskeméten 1901-ben

Három évtizeddel az 1872-es országos iparműkiállítás után 1901-ben ismét országos rendezvényt szerveztek a kecskeméti iparosok. A hagyományteremtés és a praktikus gazdasági célok mellett a század végén megkezdődött látványos fejlődés összegzése és bemutatása is motiválta a szervezőket. A kiállításról megjelent emlékkönyv és katalógus bevezető tanulmányát Kada Elek polgármester írta, aki ekkor már beszámolhatott az utcák kövezéséről, és büszkén állapíthatta meg, hogy a város nagy részében villanyvilágítás van, amit saját villanygyára szolgáltat. A közlekedés, a kereskedelem és az iparosítás fejlesztésében a polgármesternek jelentős szerepe volt. A villanygyár, a gőzmalmok és a téglagyár mellett megemlítette a város egyik legújabb nevezetességét, a gyümölcs-és zöldségkonzervgyárat. A kecskemétiek mentalitását így foglalta össze: "Ez a város, mely a maga egyszerűségében minden talpalatnyi földjén a munkát hirdeti, a milye van, nem ajándékba kapta, hanem maga szerezte és ez a büszkesége. A munka nélküli ember hiába hivatkozik czímére és rangjára, az a kecskeméti ember szívében helyet nem talál; hiába dicsér, hiába gáncsol, véleménye itt nem számít. De ha az idegen a munka igaz embere, akkor otthona lehet e város, mert a hazafiúi törekvés minden munkása nyílt ajtóra talál a kecskeméti ember házában és szívében." 

A Kecskemét-Vidéki Iparkiállítás felhívásaiban a következő csoportosításban szólították meg a leendő kiállítókat, és ez az elrendezés érvényesült a bemutatás során is: fa-és bútoripar, fémipar, kő-és agyagipar, ruházati ipar, bőripar, sokszorosító és papíripar, vegyes ipar (pl. szobafestő, kosárfonó, fésűs), háziipar és iparművészeti tárgyak, élelmezési ipar, műszaki és vegyészeti ipar, járművek. Nagy hangsúlyt fektettek a gazdasági gépek és eszközök, valamint az iparoktatás bemutatására. A kiállítók jegyzékeiben a leghosszabb  listák a tanoncmunkák és a segédmunkák készítőit sorolták fel.            

A kiállítás helyszíne a III. kerületi elemi népiskola (Tóth László Iskola) és a régi lovarda épülete volt. Az udvarokon és a Czollner téren kaptak helyet a szabadtéri kiállítások és bemutatók, például a tejgazdasági eszközök pavilonja, a járművek, a permetezők és a viharágyúk. Bár hivatalosan iparkiállítás volt, a korábbi hagyományokhoz híven itt is volt baromfi kiállítás. A jó hangulatú vendéglátásról is gondoskodtak: volt cukrászda, borkóstoló, sörcsarnok és kiállítási vendéglő. A kapcsolódó programok sorában szerveztek kiállítási díszebédet, műkerti népmulatságot, táncvigalmat és sorsjátékot. A gazdasági gépek versenyét a földművesiskola területén tartották.            

A kitüntető díjakat elnyert egykori kiállítók használhatták "Az érdem jutalma" emblémát. Néhányuk neve és munkája felfedezhető az Évszázadok öröksége című gazdaságtörténeti kiállításban is, például: Laczi Sándor asztalos, Tájcsik Mátyás mérleggyáros, Városi Téglagyár, Peskó Rezső kékfestő, Virág Apró József műszövész, Váry István szíjgyártó, Fanto Bernát fényképész, Első Kecskeméti Conservgyár,  Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom, Garaczi János kovácsmester, Sághy József bognár.    

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.