Krónika

Iparosok a céhes világban

Iparosok a céhes világban

Az oklevelekben mezővárosként említett régi Kecskemét gazdasági életében az állattartás és a földművelés a meghatározó, de kezdettől fogva jelen volt a kézműves ipar is. Az önellátás és a háziipar mellett a város ellátására és kereskedelmi célra termelő iparosok jelentős szerepet játszottak a város életében. A gazdálkodás, a háztartás, a viselet és a mindennapi élet gyakran használt termékei  már a 16. században is a helyi mesterek műhelyeiből kerültek ki.

A korabeli európai és hazai gyakorlatnak megfelelően az egy-egy szakmához tartozó mesterek Kecskeméten is céhekbe tömörültek. A céhek voltak a régi iparosok szakmai és érdekvédelmi szervezetei. Az első hiteles írásos adatunk az ötvösök céhének megalakításáról szól, 1557-ből. Az alapító mesterek a törökök elől menekültek Szegedről Kecskemétre. Céhszabályzatukhoz a debreceni céhlevél szövegét használták mintaként. Saját tapasztalatok híján más kecskeméti céhek is nagyobb városok  korábban alakult céheinek körében tájékozódtak.            

A 16-17. században létrejött kecskeméti céhek elsősorban helyi nyersanyagot dolgoztak fel, mint például a szűcsök, takácsok, szappanosok. Az itteni mesteremberek termékei helyben és a környéken is keresettek voltak. A török hódoltság idején a korabeli iparos termékekből gyakran kaptak ajándékot a borravalót elváró török elöljárók is.            

A céhek élete szigorúan szervezett keretek között folyt. Minden céhnek volt saját pecsétje, zászlója, az értékek őrzésére szolgáló céhládája. Tisztviselőiket Szent György napkor választották. A céhbehívó tábla felmutatásával hívták a tagokat céhgyűlésre, temetésre, ünnepségekre. A közösségi élet és a tagokról való gondoskodás, a tisztes családi háttér és a jó erkölcs alapvető követelmény volt.            

Az inaskodástól a mesterré válásig nehéz volt az út. A legények több mesternél tanulták a szakmát, gyakran külföldi tanulmányúton is részt vettek. A mestervizsga és a remek  elkészítése nyilvános próbatétel volt. Mesterlevelet csak az kaphatott, aki befizette az illetékeket és megtartotta a mester-asztalt, a céhbeliek kötelező megvendégelését. A remek és a vendéglátás követelményeit a céhszabályzatok rögzítették. Vizsgamunka gyanánt a szakmára legjellemzőbb termékeket kellett elkészíteni meghatározott idő alatt, idegen "látómesterek" jelenlétében. Így pl. a kovácslegények egy öreg fejszét, egy fűvágó kaszát, egy ásót és egy kapát remekeltek, az ötvösök gyűrűt, ezüstpoharat, pecsétnyomót készítettek.          

A céhes hierarchia élén a céhmester állt, aki a kis céhmesterrel együtt irányította a  mesterek és az alattuk álló tanulók, legények, inasok mindennapi életét, munkáját.            

A céhbeliek mellett minden időszakban feltűntek a kontárok, vagyis azok a személyek, akik pénzért munkát vállaltak, de nem járták végig a mesterré válás hivatalos útját és nem rendelkeztek mesterlevéllel. A mesterekkel mindig harcban álltak, tettenérés esetén büntetést kaptak.            

A 19. század közepén már közel 1200 céhes iparos működött a városban. A céhek 1872-ben, az új ipartörvény létrejötte után szűntek meg. A céhes iratok és a korabeli műtárgyak a várostörténet fontos dokumentumai. A szeptember 13-án nyíló kecskeméti ipartörténeti kiállítás céhesipari emlékeinek eredeti darabjait a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára és a Kecskeméti Katona József Múzeum őrzi.  

Székelyné Kőrösi Ilona  

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.