Krónika

Karácsony a Don-kanyarban

Karácsony a Don-kanyarban
Karácsony a Don-kanyarban

A kecskemétiek emlékezetében kétféle Don-kanyar létezik. Az egyik egy kecskeméti városrész, a Nagytemplomtól kifelé, ma ott kezdődik a Petőfi Sándor utca. A régi fürdőt, a csárdát, a hangulatos utcákat 1969-ben az új városrendezési koncepció érdekében teljesen eltüntették. A másik Don-kanyar, az igazi, sok ezer kilométerre van Kecskeméttől. 1942/43 telén ott teljesített szolgálatot és ott semmisült meg a második magyar hadsereg. Nem, írhatunk erről úgy, mint egy kívülálló egy régi történelmi eseményről. A második magyar hadseregben ott voltak a kecskemétiek is. 

Többek között Szabó Pál (1909 - 2006) kecskeméti lakos, aki sok ezer társával együtt 1942/43-ban hónapokat töltött szülőföldjétől és családjától több ezer kilométerre, a távoli orosz földön. A Magyar Királyi Zrínyi Miklós 7. honvéd gyalogezred katonái 1942 júniusában indultak Kecskemétről a Don-kanyarba. A fronton érte őket a korán beköszöntő kemény tél, s itt töltötték a karácsonyi ünnepeket is. Szabó Pál leveleiben, az itthoniaknak küldött tábori postai levelezőlapjain, később pedig visszaemlékezéseiben is megörökítette a hosszúra nyúlt Don menti állóháború megpróbáltatásait. Karácsony előtt a 7. gyalogezred katonái a Sztarij-Oszkolhoz közeli Szalomnoje községben és környékén, a frontvonal mögött alakították ki téli szálláshelyeiket. A hó- és jégtenger, a mínusz 40 fokos hideg a katonákat és a lovakat egyaránt megviselte.  „Az Oszkol hídján átkelve kezdtünk felkapaszkodni Sztarij-Oszkol városka emelkedő utcáin felfelé. Hosszas keresgélés után végre találtam egy kis házat, benne a háziasszonyt négy-öt gyerekkel. Két szobájuk volt. Tél lévén ők az első szobában laktak, ahol kemence volt. Meg kell mondani, hogy az oroszok nagyon értettek a kemenceépítéshez. Olyan padkát építettek, amelynek a tetején az egész család kitelelt. A háznak két bejárata volt, elöl a főbejárat, és hátul, ahol az előtérben a tehén, a kecske és az aprójószágok teleltek.... Szent Karácsony estéjén az iskola termében az embereim karácsonyi játékot mutattak be úgy, mint otthon a betlehemesek, és karácsonyi énekeket énekeltünk. Az ünnepségre meghívtuk a falu lakosságát. Zömmel idős férfiak jöttek el, hiszen a fiatalok mind a fronton voltak. Végül én mondtam egy rövid beszédet. Gondolatban hazaszálltunk otthonainkba, feleségeinkhez, testvéreinkhez, gyermekeinkhez és messze távolból szeretettel köszöntöttük őket. Mindenki könnyezett. Az oroszok megértették, hogy mi történik. Hiszen ők mélységesen vallásosak voltak. A végén én imádkoztam és együtt mondtuk el az imát. ... A karácsonyfa ünnepünkön jelen volt a község idős tanítója és tanítónője családjával együtt. Előzőleg náluk én tettem látogatást. Nagyon kedves emberek voltak. Én igen sok orosz emberrel, zömmel idősekkel és lányokkal találkoztam, és megállapítottam, hogy azok mind jószívű, segítőkész emberek voltak, de szegények, csaknem nincstelenek, a „szovjet" áldozatai voltak. (Feljegyezte: Székelyné Kőrösi Ilona).            

Szabó Pált 1942 karácsonyán léptették elő főhadnaggyá, és szabadságot engedélyeztek számára. 1943 januárjában, az utolsó szabadságos vonattal indult hazafelé, a 2. magyar hadsereg megsemmisülését eredményező 1943. január 12-i orosz áttörés előtt.  

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.