Krónika

Kecskemét - Petőfi első iskolavárosa

Kecskemét - Petőfi első iskolavárosa

190 évvel ezelőtt ezen a héten iskolai beiratkozást tartottak a kecskeméti evangélikus elemi iskolában. Kecskemét nagymúltú, híres iskoláinak történetében és az egykori családok életében az ilyen fontos mozzanatok sokáig emlékezetesek maradtak. Azt azonban senki sem sejtette a reformkor kezdetének korabeli szereplői közül, hogy a sötét hajú, csillogó szemű fiúcskát, akit 1828 májusában bejegyeztek az iskolai anyakönyvbe, valamikor Kecskemét leghíresebb diákjaként emlegetik majd.

  1828 tavaszán a kiskunfélegyházi mészárszéket bérlő Petrovics István úgy döntött, hogy az akkor 5 és fél éves Sándor fiát Kecskemétre hozza és beíratja az evangélikus elemi iskolába. Nem véletlenül választotta Kecskemétet, amikor fia taníttatásáról akart gondoskodni. Kiskunfélegyházán nem volt evangélikus iskola, míg a kecskeméti intézmény már jó hírnévre tett szert a Duna-Tisza közén. A 18. században szerveződött evangélikus közösség ekkorra már megerősödött, és köztük nagy tekintélynek örvendett  Hrúz Mihály, a költő édesanyjának rokona, aki házába fogadta a kisdiákot "kosztra és kvártélyra" ahogy akkoriban mondták.         

Hatalmas változás volt ez  Petrovics Sándor életében. Félegyházánál jóval nagyobb helyre került, az ország harmadik legnagyobb városába. Már az első benyomások is nagy hatással voltak rá, hiszen Hrúz Mihály belvárosi háza táján számtalan érdekesség adódott. (A későbbi Beretvás Szálló, a mai Szabadság téri OTP helyén állt az épület. A helyszín megérdemelne egy emléktáblát )  A Kőrösi utca elejéről látható volt az akkori főtér és nevezetes épületei, közel voltak a templomok, a városháza, az Ókollégium és a piaristák telke, sőt még a Déllő tó mocsaras maradványa is. Az utca kifelé haladva tölcsér alakban fokozatosan kiszélesedett és a város árkáig vezetett, amelyen túl már a szőlők és a temetők következtek. (A mai vasútkert és a vasútállomás területe). A korabeli mezőváros hangulatát jól tükrözte az akkori  belváros: ott volt a közelben az óbester (ezredesház), kaszárnyák és katonák, gyógyszertár, boltok, kocsmák, piac, a városi borkimérés és a gabonásvermek; sőt  még szárazmalmok is terpeszkedtek a közelben.         

A Petrovicsékat pártfogoló Hrúz Mihály Kecskemét és az evangélikus közösség köztiszteletben álló tagja volt. Felvidéki nagyapja volt az első, aki vallása megtartása mellett letelepedési engedélyt és polgárjogot nyert Kecskeméten, lakatosmesterként megbecsült iparos és céhbeli elöljáró lett, gazdálkodóként is tekintélyes vagyont gyűjtött. A rokonsághoz tartozott Gömöry János egyházi elöljáró is, akinek a fia Petőfi iskolatársa volt. Kecskeméten  ekkor az  evangélikusok  aránya 2,1 % volt, az evangélikusság  kulturális  hatása azonban abban az időben is jelentősebb volt.           

Az evangélikus iskola a mai templomtelken  volt;  Petőfi iskolaévei idején nádfedeles, fehérre meszelt, egyszerű épület, boglyakemencével fűtött egy tanteremmel, amelynek három ablaka közül kettő az udvarra, egy pedig egy kis kertre nézett. Az iskolának ezekben az években 50-60 tanulója volt. A helyszűke szükségszerűen koedukációt eredményezett: fiúk és lányok egy teremben tanultak. Az iskola működését meghatározta a magyarországi  evangélikusok  első átfogó  tanrendszere, amelyet a II. Ratio Educationis megjelenésével egyidőben  dolgoztak ki. A reformkori kisiskolát lekicsinylő 20. századi kritikákról írta Korniss Gyula 1927-ben:  „Bárhogyan is ítélték meg a kortársak ezt a régi magyar iskolát,  s bármennyi hiányt fedez is föl benne  a mi modern szemünk, egy történeti tény tagadhatatlan: a nemzeti reformkorszak nagy embereinek  egész csillaghalmaza ebből az iskolából indult ki fényes pályájára."         

Petőfi tanítója, Schifferdecker Dániel, 1817-től 1831-ig vezette az iskolát. Híres volt szép kézírásáról, és Petőfit is ő tanította a betűvetésre. Szigorú, rendszerető emberként ismerték. A róla szóló írások nem hagyják említés nélkül, sőt kissé el is túlozzák  tirannuszi kegyetlenségét, a tanítványok fegyelmezését, a borral és sertésekkel való foglalkozását. A korabeli viszonyok között elfogadott volt a nádpálca használata éppúgy, mint a tanítók keresetkiegészítő tevékenysége, a bor pedig a hivatalos tanítói fizetés természetbeni része volt. Íráskészsége, szépírása, német és latin nyelvtudása ismertséget és  időnként a fizetésen felüli anyagi hasznot is hozott számára. Műveltségéről 315 oldalnyi vegyes feljegyzése is tanúskodik. (A kötet a MNL kecskeméti levéltárában őrzött ritka dokumentum). Könyvjegyzékében  69 darab  magyar, latin és német nyelvű könyvet sorolt fel. Ezek között voltak tankönyvek, nyelvtankönyvek (Ovidius, Cicero, Donatus, Cornelius) és tanítók számára hasznos összeállítások (Neveléstudomány, Oskolai Lexikon, Oskola Tanítók Tárháza), valamint énekeskönyvek,  prédikációs könyvek,  temetési és  lakodalmi  versek gyűjteménye,  levelezőkönyv,  természettudományi művek (pl. Historia Naturalis) Magyar Krónika, Magyarország Statisztikája. Megvette a kortárs kecskeméti költő, Mátyási József verseskötetét is. Az Arany Bánya című oktató összeállításból 12 darabot vásárolt. Néhány korabeli népszerű könyvet is találunk a jegyzékben, mint pl.  Szerelem természete, A babonákról, Szükségben segítő könyv,  Ártalmas férgek kiirtási módja. Ezeket Schifferdecker használta is, amire a jegyzetek, kimásolt részletek is utalnak. „Ki kell válogatnod a könyvekből a' szép mondásokat, a' mellyeket meg kell  tanulnod és okossan kell követned." - olvasható egy, a pedagógiai alapelveket összefoglaló latin nyelvű idézet után, amelynek magyar fordítása: „E három megkívántatik a tanulóban: Jó természet v' Erkölcs, Szorgalmatossan gyakorolja magát  azokban, mellyeket tanul,  A' Fenyítéket fel vegye." Jegyzetei  között szerepelnek még történelmi események, Napóleon és a burkus király históriája, bölcs mondások, rigmusok és versidézetek, pl. a kortárs Mátyási Józseftől; találós mesék és rejtvények, számtani feladványok leírása, mértékegységek, átváltások. A felsorolt könyvek közül néhányat egészen biztosan megismertetett diákjaival is. Ilyen volt a bibliai történeteket tartalmazó Hübner  históriája, amelyet olvasókönyvként használtak.         

A Gyermekek barátja című könyv ebben az időben a leggyakoribb  kisiskolai tankönyv volt. Ennek segítségével katetikus, kérdezve rávezető  módszerrel oktatták a gyerekeket (ez a módszer Petőfinél is fontos szerepet kap, pl.  Az apostolban.) Többen rámutattak már az első elemi iskolai leckék fontosságára, Petőfi néhány nagy versét összevetve a Gyermekek barátja soraival, mint pl.  Minden virágnak el kell enyészni, vagy: Oh ki ne szeretné tisztelné hát a jó anyát?  A kisdiák első olvasmányai közé tartozott Campe: Jeles utazások  című könyve,  amelyet  Dobosy Mihály szentesi református lelkész  átdolgozásában adtak ki 1821-ben. A könyv a Robinson Crouso történeteket is feldolgozta,  szerepelnek benne távoli tájak, emberek,   szamojédek, muszkák, Kelet-India, paloták és kincsek, meseszerű gazdagság, vulkán, kénköves tó, halászat, vadállatok, idegen kultúrák, fogadósnék, teátrum stb.  Képek nélkül, mégis olyan,  mint egy  fantáziadús, nagy képeskönyv a világról.         

A kecskeméti családi kör külön is említést érdemel.  Hrúz Mihály módos portájának emlékét ma már csak rajzos ábrázolás őrzi,  az oszlopos-tornácos ház  az alföldi parasztpolgári építészet szép példája volt. A házigazda tekintélyes polgár,  befolyásos ember, az evangélikus egyház főgondnoka. Felesége, Valaszkay Eszter, 17 gyermeket szült. A legidősebb lány, az akkor 23 éves Erzsike Petrovics Sándort szinte sajátjaként szerette, eleven és jó természetű fiúnak tartotta. Mint a népes család többi tagjának, neki is mondott  mesét és énekelte a Cserebogár-dalt. Sándor leggyakoribb játszótársai a Hrúz gyerekek mellett azok unokatestvérei, a Gömöry-gyerekek, és az iskolatársak, köztük görög és zsidó gyerekek is. A források a játékok közül a homokban való futkározást, a venyige vesszőt, ostorkészítést említik.        

  A kecskeméti iskolaévek alatt Sándor egy ideig a Kovácsay családnál (egyik keresztanyjánál) is lakott. Erről Kovácsay Júlia  óvónő is beszélt 1899-ben, amikor Kada Elek polgármester kidoboltatta, hogy jelentkezzenek, akik még emlékeznek a mészáros családjára és a kis Sándorra. Júlia a házigazda unokahúga és Sándor egykori iskolatársa volt, emlékeiben  Petrovicsné jól öltözött, módos és jóságos asszonyként élt, Sándor pedig „Gyönge, vékonycsontú kis barna fiú volt, csinos, szabályos arccal és göndör, sötét hajjal. Petrovicsné nagyon kérte Kovácsaynét, hogy vigyázzon Sándorkájára [...] s hogy fiának ozsonnára is kávét adjon. De erről ne szóljon az urának. Ezt majd ő fogja megfizetni." A kecskeméti  emlékezések jókedélyű, vidám gyermekként mutatták be, biztonságos körülmények között, barátságos, szerető környezetben élt.         

Petrovics Sándor 1831-ben fejezte be itteni tanulmányait. 650 éves városunk művelődéstörténetében fontos mozzanat, hogy  Kecskemét Petőfi első iskolavárosa. Az első könyvek és az első olvasmányok időszaka nem múlhatott el nyomtalanul, s a város által nyújtott  élményekkel együtt  maradandó és fontos útravalót jelentett a Kecskemétről kilenc éves korában távozó kisdiák életében.    

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.