Krónika

Kecskeméti disznótorok

Kecskeméti disznótorok
Disznópörkölés anno

Napjainkig élő és megújuló hagyomány a disznóölés és a disznótor, ami a régi kecskemétiek életében még nagyobb eseménynek számított. Kubinyi Ferenc - Vahot Imre 1853-ban készült leírása szerint: „Megjegyzendő, hogy ily torokban nem csupán sertéshúst tálalnak fel, hanem mindenféle sültet, pörkölt húst, túróscsuszát, juhczobákot, tarhonyás rétest, foszlóskalácsot, omlós pogácsát, tarhót, s több ily ízletes magyar ételt, roppant mennyiségben, - jóféle öreghegyi és széktói borocskát szokván öntögetni tetejébe ..."

A 20. századi disznóvágások egyik jellemző mozzanata volt a két világháború közötti években, hogy a leszúrt sertést nem a városi ház udvarán, hanem a város szélén kijelölt pörkölőhelyek valamelyikén pörkölték. A disznóvágás ideje általában decembertől februárig tartott, az első „disznóölő nap" a hagyomány szerint András napja, november 30-a. Aki csak tehette, foglalkozásra, rangra való tekintet nélkül, vágott vagy vágatott disznót. Az egykori, a Cigányvároshoz közeli pörkölőhelyen kezdődtek minden évben Csorba József kecskeméti gazdálkodó disznótorral kapcsolatos élményei, amelyeket az 1980-as években részletesen elmesélt a néprajzi gyűjtőnek. Az ő visszaemlékezései alapján idézzük föl az alábbi részleteket. Csorba József 1896-ban született, a család legjobb földjei és tanyája Városföldön volt.      

A pörkölőhelyről visszahozott sertést otthon még megtisztították, lemosták, a férfiak szakszerűen felbontották. „És akkor közbe reggeliztünk, a vért sütöttük meg, zsír és vöröshagyma aprítva, fonnyasztva, és ezt a sült vért reggeliztük, nagyon finom volt, forró teát ittunk rá és folytattuk a munkát. Délben az orjábul volt húsleves, tészta volt benne. És még valami főzelék az orjahúshoz, alma, paradicsom ..., és ez volt az ebéd. Meg a májpörkölt, abban hús kevesebb volt.      

Nagyszerű volt a vacsora, jöttek a rokonok, vendégek. Még olyan is volt, de nem mindig, hogy kappant vágtunk, és kappanpörkölt volt az előétel, és utána volt a hurka, kolbász, majd a pecsenye, savanyúsággal, vagy valami kompót hozzá. Nálunk fánkot sütöttek, az volt a sütemény. És hát akkor ott iszogattak, jó kedéllyel voltak, de már el is fáradtak ..."      

A visszaemlékezés szerint a kolbászhúst nem olyan apróra darálták, mint manapság a hentes, aki „összecsócsálja". Szokás szerint fokhagymával, sóval, borssal, törött paprikával ízesítették. Többféle hurkát készítettek: volt tüdős rizskásás, zsemlés véreshurka és sárgakásás véreshurka. Kölest mindig termesztettek. A drágább és finomabb a rizzsel készült hurka volt, ünnepre vagy vendégnek azt tálalták el, a többit hétköznap fogyasztották. Mindegyiket kemencében sütötték. Készítettek gömböcöt is, ami gyomorba volt töltve sárgakásával és darált kövér húsokkal. A hajdani kiváló gazda, szinte mint egy költeményt, mondta el a füstölt szalonna, a velő, a sült hús, a pörkült káposzta és a hájas tészta titkait. A hájnak leszedték a hártyáját, késsel elvakarták, ebből készült a hájastészta. Kifli vagy pogácsa. De olyan gyönyörűek voltak, egyik jobbra dűlt, a másik balra, meg olyan könnyű volt, hogy elveszött a szánkba. Ezt már vasárnap, ebéd utánra sütötték. De ha volt olyan ráérő gazdasszony vagy lány, akkor még disznótorkor is volt hájas pogácsa ..." (Sz. Kőrösi Ilona gyűjtése, 1981.)  

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.