Krónika

Kecskeméti mesterek és művek

Kecskeméti mesterek és művek

Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét Klapka utca 34.

2018. november 22. - 2019. március 10. csütörtöktől vasárnapig, 10:00 - 18:00 óra között látogatható, 2018. december 24. és 2019. január 2. között zárva  

A Bozsó Gyűjtemény és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállítása Kecskemét város 650 éves jubileuma és a művésztelep születésének 110. évfordulója alkalmából Kecskemét városi rangra emelésének 650. évfordulója tiszteletére a Bozsó Gyűjtemény a Kecskeméti Művésztelep alapító mestereinek munkáiból, a telepen megfordult jeles tanítványi körből, valamint a város kiemelkedő szülöttje, Fényes Adolf alkotásaiból mutat be egy reprezentatív válogatást. 

A kiállítás a művésztelep alapítását követő évtizedes fénykorra, az 1909 és 1919 közötti időszakra koncentrál. Különös egybeesés, hogy a 20. századi modern magyar művészet e jelentős művészkolóniája is kerek évfordulót, születésének 110. jubileumát ünnepli hamarosan. A művészettörténeti utókor értékelésében, a századforduló körül létrejött művésztelepeink sorában, a nagybányai, a szolnoki és a gödöllői kolóniák mellett azonos hangsúllyal jelenik meg a Kecskeméti Művésztelep is. 

A hazai képzőművészet modernizációs folyamatát 1896-tól elindító nagybányai művésztelepen a 20. század első évtizedében egy új szemléletű csoport tagjai, az un. „neósok" követeltek teret maguknak. 1906-ban rendezett kiállításukon a francia posztimpresszionista mesterek; Paul Gauguin, Paul Cézanne és nem utolsó sorban Henri Matisse műveinek hatása alatt született képeikkel jelentkeztek. Erőteljes színvilágú és a motívumokat vastag, fekete kontúrokkal keretező friss látásmódú, dekoratív vásznaik éles ellentétben álltak az akkorra már „klasszikussá" vált nagybányai mesterek naturalisztikus plein air kompozícióival.

A markánsan újat akaró ifjú nemzedék fellépése drámai törést eredményezett a nagybányai művésztelepen és ennek következménye volt az az eltávolodás, amely végül egy új befogadó közeg megkereséséhez, a „neósok" csoportjának tényleges kiválásához vezetett. A nagybányai mesterek közül, stílusában is megújulva Iványi Grünwald Béla állt a rebellis fiatalok élére. Ő volt az, aki nagy ívű terveit Kecskemét akkori kultúrateremtő polgármesterének, Kada Eleknek 1909. július 17-én írt levelében megfogalmazta, és kezdeményező, szervező munkájával a Kecskeméti Művésztelep létrejöttét segítette.

A városi tanács egyhangú lelkesedéssel támogatta az „új művészhon-alapítását" és a Műkertben tíz műtermes bérházat, valamint hat villát építtetett Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészek tervei alapján. A művésztelepi alapkőletételre 1910. október 8-án került sor. A tényleges beköltözés azonban az 1911. július 8-i kecskeméti földrengés okozta károk miatt csak 1912-ben történt meg. Az első lakók Iványi Grünwald Béla, Falus Elek, Mikola András, Bornemisza Géza, Pólya Tibor, Herman Lipót festők, Jánszky Béla, Szivessy Tibor építészek, valamint két szobrász, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Csikász Imre voltak.

Iványi választása nem véletlenül esett Kecskemétre. A 20. század elején az ország egyik legjelentősebb mezővárossá fejlődő településén nagyarányú városrendezés, számos kulturális építészeti beruházás történt. E felívelő gyarapodás különösen jellemző volt a polgármester nevével fémjelezhető periódusra, az 1897-1913 közötti un. Kada-korszakra. A város arculatát meghatározó nagyszabású építkezések mellett többek között a városi könyvtár, a levéltár és a múzeum alapítása is a polgármester nevéhez fűződött, de régészeti ásatások szorgalmazójaként, bugaci néprajzi gyűjtések lelkes támogatójaként is beírta nevét Kecskemét kultúrhistóriájába.

1911-ben országosan is kimagasló minőségű képzőművészeti anyaggal gyarapodott a múzeum, amikor Iványi Grünwald Béla, Herman Lipót és Falus Elek kezdeményezésére a neves gyűjtő Nemes Marcell 79 db művet adományozott a városnak.  Olyan jeles alkotók, mint Ferenczy Károly, Thorma János, Glatz Oszkár, Mikola András, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Pór Bertalan, Kernstok Károly, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Csók István és Vaszary János remekművei szerepeltek az 1911. május 2-án kelt alapítólevélben, mellyel a donátor a Kecskeméti Képtár alapjait vetette meg. Az okirat a kortárs művek rendszeres bemutatását és a gyűjtemény folyamatos gyarapítását is előírta, így a város rendszeresen - évi 3000 koronáért - vásárolt műveket a Kecskeméten dolgozó művészektől.

A helyi sajtó szinte naponta beszámolt a kolóniával kapcsolatos eseményekről, de budapesti művészeti folyóiratokban (Nyugat, Művészet) is megjelentek elfogult hangú írások. 

A telep képzőművészeti részlegét Iványi Grünwald Béla, az iparművészetit Falus Elek vezette. Kitűzött céljuk volt a kézműves iparművészet és a kézműipar fellendítése, ugyanakkor az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola hallgatói nyári tanfolyamokon vehettek részt az itt szervezett szabadiskolában. 

A kecskeméti kolónián a műfaji sokszínűség, a korszellemmel összhangban álló összművészeti (Gesamtkunstwerk) törekvések hangsúlyos jelenléte volt a jellemző. Ez a tendencia nem volt előzmény nélküli a városban, ugyanis már a Lechner Ödön tervezte, 1893-1896 között épült Városháza megformálásában, a falfestészeti dekorációk, a szobrok, az üvegablakok és a kovácsoltvas elemek példás összhangjában is érvényre jutott.

A művészkolónia építészei, festőművészei, szobrászai és iparművészei (Jánszky Béla, Szivessy Tibor, Iványi Grünwald Béla, Herman Lipót, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Falus Elek) egyesült erővel tevékenykedtek a város középületein - ilyen volt pld. az 1910-1911-ben kivitelezett egykori Városi (Úri) Kaszinó és Gazdasági Egyesület Székháza -, de alkotói fantáziájuk nyomot hagyott a városi polgárság magánvilláin is.

A művésztelep befogadó szemléletéből adódóan az itt született műveket a stiláris sokszínűség jellemezte: a szecessziós dekorativitás mellett a „neósokat" fémjelző posztimpresszionista látásmód volt az uralkodó, de olykor a naturalisztikus felfogás is teret kapott. A képek témaválasztását a művészeknek otthont adó dús növényzetű Műkert, a Kálvária, a piac, a Czollner tér, a városi templomok és az egzotikumot sugárzó Cigányváros, valamint a jellegzetes síkvidékű környék, a tanyasi házak és gémeskutak sokasága inspirálta.

A  kiállítás - Bálint Rezső, Demény Ottó, Diener Dénes Rudolf, Faragó Géza, Fejérváry Erzsébet, Herman Lipót, Járitz Józsa, Kmetty János, Lehel Mária, Pál Franciska, Pólya Tibor, Prohászka József, Uitz Béla művein keresztül - mutatja be az itt készült művek tematikai gazdagságát és változatos kifejezésmódját, ugyanakkor Iványi Grünwald Béla, Perlrott Csaba Vilmos és Fényes Adolf, a városhoz szorosan kapcsolódó három jeles mester  számottevőbb válogatással is megjelenik  a tárlaton.   A művek többsége - több mint félszáz festmény és grafika - a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből került válogatásra, de magángyűjteményi remekművek, a Kecskeméti Katona József Múzeum és a Bozsó Gyűjtemény féltett darabjai is gazdagítják a bemutatót.  

Plesznivy Edit a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztályának vezetője

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.