Krónika

Luca napja és a Luca széke

Luca napja és a Luca széke

Luca napja - december 13-a - a magyarság hagyományos kultúrájában az esztendő jeles napjai közé tartozott. Számos szokás és hiedelem kapcsolódott hozzá Kecskeméten és környékén is. Luca napját és az egész karácsonyi ünnepkört átszőtték a jószághoz, a haszonhoz, az időjósláshoz, az egészséghez és a termékenységhez kötődő hiedelmek. A napjainkban asztaldísznek készülő Luca búzát hajdan december 13-án vetették el. Növekedéséből következtettek a jövő évi időjárásra és termésre. Egyes helyeken ilyenkor volt szokás a vénlánycsúfolás. Általánosan elterjedt a lucázás vagy kotyolás. A „Luca-Luca kitty-kotty" kezdetű tréfás köszöntők szövegében többek között jó tojós tyúkokat és egészséges, termékeny lányokat kívántak a háziaknak. A gazdasszonyok ezen a napon megpiszkálták a tyúkokat, hogy jövőre sokat tojjanak, és tartózkodtak a varrástól, nehogy bevarrják a tyúkok fenekét. Dologtiltó nap lévén, a mosás és sütés is tilos volt.

A legismertebb Luca-napi hiedelem szerint ekkor kellett elkezdeni a lucaszéke készítését. Befejezését karácsony előestéjére kellett időzíteni, tehát nagyon lassan kellett rajta dolgozni, naponta egy-egy művelet elvégzésével. (Innen ered, hogy a nagyon lassú munkát így jellemezték: lassan készül, mint a Luca széke).  A hiedelem szerint, aki ezen a széken ült a templomban az éjféli mise alatt, megláthatta, ki a boszorkány az ott levők közül. Az állattartó tanyai emberek, pusztai pásztorok körében az is elterjedt, hogy karácsony éjjelén lucaszéken ülve megérthetik az állatok beszédét.            

Katona József 1812 karácsonyára alkalmi színművet írt pesti társulata számára Luca széke karácsony éjszakáján címmel. A Bánk bán után ezt a darabját mutatták be legtöbbször. A cselekmény egyik szálában fontos szerepet kapott a lucaszéke. Vérhanti gróf tiszttartója, az öreg Körtés babonás ember, hisz a maga készítette lucaszéke erejében. Mártonka, a családba befogadott szegény fiú azt tervezi, ő ül a székre, s majd azt állítja, hogy a boszorkányok között látta Ágneskát, Körtés leányát is, akibe Mártonka szerelmes. Reméli, hogy hallgatásáért cserébe a babonás atya feleségül adja hozzá a lányt. A történet végén kiderül: nincs szükség cselre, hiszen Körtés is egymásnak szánja őket.  Katona Józsefnek ez a darabja a legnépszerűbbek közé tartozott, az 1870-es évekig sokszor és sikerrel játszották. Az ősbemutató a pesti Rondellában volt 1812. december 26-án. 1815. december 15-én Kecskeméten is előadták. A színdarab még több hiedelmet tartalmaz, amelyeket Katona József megmosolyogtató babonaként mutatott be.  

Székelyné Kőrösi Ilona    

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.