Krónika

Májusi zöldvásár Kecskeméten

Májusi zöldvásár Kecskeméten

A népnyelvben a zöldvásár, "ződvásár" olyan adásvételt jelentett, ami nem a hivatalosan kijelölt vásártéren zajlott, hanem annak peremén, mellette vagy a közelében. Az árusok nem fizettek helypénzt, és nem is merészkedtek beljebb, mert az áru gyanús eredetű, esetleg lopott holmi  volt.

A híres kecskeméti "zöldvásár" elnevezése azonban nem erre utal, hanem a nagy vásári sokadalom időpontjára. A tavaszi, vagy "zöldvásárt" május 10-én, Szent Gordián napján tartották, és azért is kapott megkülönböztetett figyelmet, mert az év első felének egyik legnagyobb vására volt a környéken. Rendszeres megtartására 1746-ban kapott engedélyt a város.            

A vásárok minden város gazdasági életében fontos szerepet töltöttek be. A régi vásárokat királyi szabadalomlevél engedélyezte  a termelési, közlekedési és közigazgatási szempontból fontosnak tartott településeknek. A vásártartás rangot jelentett, és egyúttal a további fejlődést is segítette. Kecskeméten a 15. századtól évente három alkalommal tarthattak országos vásárt: Szent Gergely napján (március 12-én), Szent Lőrinc napján (augusztus 10-én) és Szent Katalin napján (november 25-én). 1696-ban mindhárom vásár királyi megerősítést kapott. A negyedik vásár a zöldvásár volt, az ötödik pedig az 1798-ban engedélyezett Cziprián napi (szeptember 26.), később Szent Mihály napi vásár. A Lőrinc napi kirakodóvásár előtt tartották az országos hírű fehértói baromvásárt, ami az 1840-es években az állatforgalom csökkenése miatt megszűnt.              

A vásárok sok munkát jelentettek a vásárbíróság, a korabeli rendfenntartók, a vendéglősök és a kocsmárosok számára is. Az állat-és kirakodóvásárokra az ország minden részéből érkeztek vevők és eladók. Kecskemét intenzív vásári kapcsolatban állt a tiszántúli és a bácskai településekkel, a baranyai falvakkal és városokkal, és az északi vármegyékkel is. Gömörből például cserépedényeket, vas-és faárukat, finom gyolcsot, vásznat, üveget, míg a dunántúliak faárut, meszet,  faszenet, gesztenyét, bort, boroshordókat hoztak.            

A 18-19. századi források (mindenekelőtt az útlevelek jegyzőkönyveinek bejegyzései) arról tanúskodnak, hogy elődeink életében a vásári árucsere nem korlátozódott az itteni vásárokra. A kecskemétiek közül sokan utaztak például a pesti, a szekszárdi, a szabadkai, az aradi, a temesvári és más vásárokra is.            

A vásárok nemcsak az adásvétel színhelyei voltak. Ennél sokkal többet jelentettek a régi kecskemétiek életében: az esztendő fontos alkalmait, találkozási lehetőséget, közös programokat az egész család számára. Sokan egy életen át megőrizték emlékezetükben, melyik vásárban kapták az áhított csizmát, ködmönt, új ruhát, játékot, mézeskalácsot. A jószágok, kézműves termékek és a felhalmozott élelmiszerek puszta látványa, sőt maga a nagy tömeg  is élményt jelentett. Virágkorukban ezek a sokadalmak a korabeli ismeretterjesztés szerepét is betöltötték, nemcsak a ponyván árult könyvekkel, hanem a sokféle ember viselete, beszéde és portékája révén is.    

Székelyné Kőrösi Ilona  

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.