Krónika

Nemzeti divat – Tüdős Klára szalonjából

Nemzeti divat – Tüdős Klára szalonjából

Kálvinista nagyasszony, életmentő jelmeztervező, a nemzeti divat megálmodója - többek között így jellemezték kortársai.

Tüdős Klára (1895-1980) jelmeztervező, népművészeti kutató a 20. századi divattervezők egyik legjelentősebb alakja, munkásságának és sikereinek zöme a két világháború közötti időszakra esik. Művészi színvonalú ruhái Kecskemétre is eljutottak.

Debreceni református családba született, felmenői mindkét részről magasan képzett, művelt értelmiségiek voltak. Különös tehetséggel és sokoldalú érdeklődéssel megáldott kislány volt, szeretett rajzolni, zenélni, táncolni és énekelni, és az elmélyült könyvtári búvárkodás is jellemző volt rá. Textil és grafika szakon végzett iparművészeti tanulmányokat, magyar néprajzot pedig Györffy István professzortól tanult. (Később nagy szerepe volt a Györffy Istvánról elnevezett népi kollégium létrehozásában és megtartásában.) A két világháború között a legismertebb színházi jelmeztervezők közé tartozott, 1925-től ő irányította az Operaház jelmezműhelyét. Kodály Zoltán Háry János című daljátékához készült jelmezeit a leghíresebb munkái közt tartják számon.

A trianoni döntés súlyos traumát jelentett számára. Első férje erdélyi földbirtokos volt, akinek hatalmas vagyona odaveszett, ők maguk Budapestre menekültek. Második férje Zsindely Ferenc államtitkár és miniszter volt. Erdélyi útjaik során Klára a régi viseleteket tanulmányozta. Az egykori úri és a népi viselet díszítéseit is felhasználva a nemzeti érzést kifejező magyaros öltözeteket, nemzeti divatot tervezett. Felidézte a történelmi viseletek motívumgazdagságát, és nagy hangsúlyt fektetett a népművészet megismertetésére és alkalmazására. Ruháit a középosztálybeliek is szívesen viselték, tervei külföldi szalonokban és divatlapok címlapjain is megjelentek. Ő volt az 1930-as években központilag is támogatott Magyaros Öltözködési Mozgalom egyik megvalósítója. Ennek keretében több alkalommal szerveztek Kecskemétre is ruhabemutatókat, vetítettképes előadásokat a modern magyaros ruháról és a divatról.

A magyaros ruha és kézimunka ügyét - a régi hagyományokra alapozva - ezekben az években több helyi civil szervezet és intézmény is felkarolta, többek között a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a Nemzetes Asszonyok Társasága, a Polgári Leányiskola. Ebben a szellemben nemcsak ruha-és kézimunka kiállítások, hanem egyéb - a népművészetre és a történelmi hagyományokra épülő - iparművészeti munkák is megvalósultak Kecskeméten, például a Tanítói Árvaház dísztermének, könyvtárának és tanári szobájának bútorzata, belső kialakítása.

A Tüdős Klára által vezetett Pántlika Szalon 1937-től a főváros egyik nevezetessége lett, ahonnan sok híresség is rendelt ruhát.

A második világháború véget vetett ruhatervezői és egyéb művészeti karrierjének. Férjével több száz zsidót bújtattak budai villájukban, és más menekülteket is befogadtak, "jutalmuk" állásvesztés lett, majd 1951-ben a kitelepítés. Tüdős Klára ezt követően is önzetlenül végezte karitatív tevékenységét és a református közösségek építését.

A Kecskemét 650 éves évfordulójára rendezett Évszázadok öröksége című kiállítás látványos elemei voltak a Tüdős Klára-modellek rekontstrukciói.

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.