Szent György napja
Április 24., Szent György napja, a tavaszi időszak egyik jeles napja, kiemelt figyelmet kapott a régi kalendáriumokban is. A vértanú Szent György kultusza a középkorban egész Európában és a Közel-Keleten is elterjedt. A sárkányölő hős legendája a görög és a római mitológiáig visszavezethető. Népszerű volt a középkori Magyarországon is, számos templom patrónusául választották. A magyar népéletben a 20. századig szokásokban és hiedelmekben gazdag tavaszkezdő ünnepként és az esztendő gazdasági életének fontos fordulópontjaként tartották számon. Sok helyen ilyenkor zajlottak a tisztújítások, például a bíróválasztás, vagy a céhvezetőség megújítása. Többnyire húsvét és Szent György nap tájékára szervezték a tavaszi határjárásokat, amikor nemcsak a birtokhatárok jeleit javították meg, hanem a földek és legelők tavaszi „nagytakarítását" is elvégezték; összeszedték a szemetet, rendbehozták az utakat, a vízlevezető árkokat.
A Szent György naphoz fűződő hiedelmek központi gondolata Kecskeméten is a tavaszi megújulás, a jószágok egészsége és haszna volt. A legelőre való első kihajtásra is általában ilyenkor került sor. A kapukra kitett zöld ágak a néphit szerint védtek a boszorkányok és a rontás ellen. Ipolyi Arnold nyomán került be a szakirodalomba a kecskeméti Szent György napi harmatszedés leírása, amely szerint a juhászok a harmatos vetésen vagy legelőn lepedőket húzgáltak, szüntelenül ezt mondogatva: „szedem, szedem mindennek a felét." A lepedőből kicsavart vizet új bögrébe engedték, és az istállóban vagy akolban, a fejősjószágok közelében elásták, abban a hitben, hogy ezzel megvédik a juhok és tehenek tejét a gonosz asszonyoktól.
A két világháború közötti években a kecskeméti tanítótestület tagjai néprajzi gyűjtést végeztek a tanyai iskolák környékén. A selyemhegyi iskolánál jegyezték fel, hogy a népi hagyomány szerint az április 24. előtt talált kígyót elásták az itatóvályú közelébe, ami a hiedelem szerint megvédi az állatokat a pusztulástól. Fazekasné Bátky Erzsébet tanítónő feljegyzése szerint az emberek egészségét is óvta, ha a Szent György nap előtt fogott gyíkot „megbabrálták" és azzal a kézzel a torkukat simogatták. (A gyík a Szent György legenda sárkányának kicsinyített megfelelője). Az ilyentájt meglátott ürge levágott farka a bukszába téve - sok pénzt és szerencsét hozhatott. Koháryszentlőrincen a kettévágott gubacsból jósoltak: a benne levő kövér kukac esős évet, a pókháló száraz esztendőt jelentett.
A földbe rejtett kincsek, pénzesládák mindig foglalkoztatták az embereket. Kecskemét környéki történetekben a kincskeresésre alkalmas időpontként is számon tartották ezt a jeles napot. „Szent Györgykor az ember kimegy a keresztútra, kört kerít maga körül, hogy semmi gonosz be ne hatoljon. Éjfélkor, ahol pénz van elásva, a pénz fölveti magát, akkor az ember a hajába kap és ahány szálat megfog, annyi pénz marad fönn, a haja pedig megőszül azon a helyen"- olvasható Bencsik Margit tanítónő gyűjtésében, amit ma is őriznek Budapesten, a Néprajzi Múzeumban.
Székelyné Kőrösi Ilona
