Krónika

Szent György napja

Szent György napja

Április 24., Szent György napja, a tavaszi időszak egyik jeles napja, kiemelt figyelmet kapott a régi kalendáriumokban is. A vértanú Szent György kultusza  a középkorban egész Európában és  a Közel-Keleten is elterjedt.  A sárkányölő hős legendája a görög és a római mitológiáig visszavezethető. Népszerű volt a középkori Magyarországon is, számos templom patrónusául választották. A magyar népéletben a 20. századig szokásokban és hiedelmekben gazdag tavaszkezdő ünnepként és az esztendő gazdasági életének fontos fordulópontjaként tartották számon. Sok helyen ilyenkor zajlottak a tisztújítások, például a bíróválasztás, vagy a céhvezetőség megújítása. Többnyire húsvét és Szent György nap tájékára szervezték a tavaszi határjárásokat, amikor nemcsak a birtokhatárok jeleit javították meg, hanem a földek és legelők tavaszi „nagytakarítását" is elvégezték; összeszedték a szemetet, rendbehozták az utakat, a vízlevezető árkokat.

A Szent György naphoz fűződő hiedelmek központi gondolata Kecskeméten is a tavaszi megújulás, a jószágok egészsége és haszna volt. A legelőre való első kihajtásra is általában ilyenkor került sor. A kapukra kitett zöld ágak a néphit szerint védtek a boszorkányok és a rontás ellen. Ipolyi Arnold nyomán került be a szakirodalomba a  kecskeméti Szent György napi  harmatszedés leírása, amely szerint  a  juhászok  a harmatos vetésen vagy legelőn lepedőket húzgáltak, szüntelenül ezt mondogatva: „szedem, szedem mindennek  a felét." A  lepedőből kicsavart  vizet új bögrébe engedték, és az istállóban   vagy akolban, a fejősjószágok közelében elásták, abban a hitben, hogy ezzel megvédik a juhok és tehenek tejét a gonosz asszonyoktól.         

A két világháború közötti években a kecskeméti tanítótestület tagjai néprajzi gyűjtést végeztek a tanyai iskolák környékén. A selyemhegyi iskolánál jegyezték fel, hogy a népi hagyomány szerint az április 24. előtt talált kígyót elásták az itatóvályú közelébe, ami a hiedelem szerint megvédi az állatokat a pusztulástól. Fazekasné Bátky Erzsébet tanítónő feljegyzése szerint az emberek egészségét is óvta, ha a  Szent György nap előtt fogott gyíkot „megbabrálták" és azzal a kézzel a torkukat simogatták. (A gyík a Szent György legenda sárkányának kicsinyített megfelelője). Az ilyentájt meglátott ürge  levágott farka a bukszába téve - sok pénzt és szerencsét hozhatott. Koháryszentlőrincen a kettévágott gubacsból jósoltak: a benne levő kövér kukac esős évet, a pókháló száraz esztendőt jelentett.

A földbe rejtett kincsek, pénzesládák mindig foglalkoztatták az embereket. Kecskemét környéki történetekben a kincskeresésre alkalmas időpontként is számon tartották ezt a jeles napot. „Szent Györgykor az ember kimegy a keresztútra, kört kerít maga körül, hogy semmi gonosz  be ne  hatoljon. Éjfélkor, ahol pénz van elásva, a pénz fölveti magát, akkor az ember a hajába kap és ahány szálat megfog, annyi pénz marad fönn, a haja pedig megőszül azon a helyen"- olvasható Bencsik Margit tanítónő gyűjtésében, amit ma is őriznek Budapesten, a Néprajzi Múzeumban.  

Székelyné Kőrösi Ilona    

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.