Krónika

Tisztújítás és gasztronómia

Tisztújítás és gasztronómia

A gasztronómiai élvezeteket elődeink is kedvelték, és igyekeztek minél több alkalmat teremteni az evés-ivásra, vendégeskedésre, „közlakomákra". A céhes  kézművesek számára kötelező korabeli protokoll alapján a társak és a főnökök megvendégelése legalább olyan fontos volt, mint  a mesterremek elkészítése.

Az étel-ital és a vendégeskedés örömeit a város tisztségviselői sem vetették meg. A 17-18. században általános gyakorlat volt, hogy a városok konyhát tartottak fenn, sütőasszonyokat, pékeket, szakácsokat alkalmaztak. A fennmaradt városi számadáskönyvekből kiderül, hogy a 17. század második felében egy vagy két mészáros, egy vagy két csaplár, a városi pálinkafőző, a házi szolga (városházi cseléd) és a szolgáló (konyhai kisegítő) mellett rendszeresen alkalmaztak szakácsnőt is. Ez akkoriban azért volt indokolt, mert még nem volt a városban szervezett vendéglátás, étterem, vendéglő. A vendégek - feljebbvalók, katonák, küldöttségek, magyar vagy török tisztségviselők - ellátása, etetése-itatása nemcsak illendőség és kötelezettség volt, hanem fontos diplomáciai tevékenység is, amikor a város iránti jó szándékot és kedvező döntéseket szerettek volna elérni. A városi konyháról természetesen nemcsak a vendégeket, hanem a helybeli tisztségviselőket, a tanács tagjait is ellátták. A konyhára való húst a székbíró rendelte, a város pincéjéből pedig a főbíró engedélyével hozatták a bort. Ez utóbbi felhasználásáról a borbíró által vezetett számadás tanúskodik. „Maguk a községi elöljárók igen gyakran borba fojtották hivataluk terheit, s a községi korcsmaszámadásoknál egyik rovat mindig a bírák által elfogyasztott bor mennyiségét tartalmazta." - olvashatjuk Hornyik János Kecskemét város története oklevéltárral című nagy munkájának második kötetében. Hozzáteszi: a korabeli vezetők sokat szenvedtek a köz érdekében, intézték a nagyhatárú város ügyeit, felelősek voltak a gazdálkodásért, s maguk is birtokosok lévén, áldozatnak lehetett tekinteni részükről a hivatalban töltött időt. A borfogyasztás „nem a hivatal terheinek mellőzését, hanem a hivatallal együtt járó kellemetlenségek enyhítését föltételezi."

A régi hagyományok szerint a kecskeméti bíróválasztás és az új bíró beiktatása Szent György nap táján történt. Ilyenkor nagy vendégséget tartottak, és a régi bírák minden évben hasonló szövegű köszöntőt intéztek az újakhoz: „Édes barátink, az kik következendők vagytok ez nyomorúságos ház őrizetire. Isten ü Szent Fölsége tartson meg az igaz hitben, s az jó lelki Ismeretben. [...] adgyon Isten erőt egészséget hogy vígan lakhassatok, lábaitokat lóggathassátok, imitt amott az Városon vígan mulassatok, az szófogadatlanokat kezeitek alá hajthassátok."         

A város által évenként felfogadott konvenciósok között a korábban már felsoroltak mellett még egy érdekes foglalkozás található: a „tyúkszedő deák", aki az adó- és dézsmaszedő mellett kisegítő munkát végző hivatalsegéd volt. E külön tisztség is jelzi a szárnyasok, főként a tyúk fontos szerepét a korabeli élelmezésben.  

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.