Tartalom

Kecskemét címerének története

Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Kecskemét 19. század előtti címerábrázolásait a fennmaradt pecsétnyomatok alapján tanulmányozhatjuk. A város középkori pecsétje a múlt század elejéig ismeretlen volt. 1810-ben került elő Kiskunhalas legrégebben lakott városrészében, Bikit Kováts István udvarában, pernyés gödör ásása közben. Innen a helybeli seborvoshoz, majd Péter László tanácsnok és törvényszéki táblabíró tulajdonába került. Péter László 1832-ben adta át a pecsétnyomót Kecskemét elöljáróinak. A 3 cm átmérőjű sárgaréz pecsétnyomón Szent Miklós püspök volt látható, pásztorbotján kecskefő, körirata: S(igillum). CIVITATIS DE KECHKEMETH". A tárgyról Horvát István tollából jelent meg az első közlemény a Tudományos Gyűjtemény 1834. évfolyamában, ezután Csányi János kecskeméti szenátor,4 majd Hornyik János foglalkozott a pecsét elemzéséve1.5 Napjainkban — a pecsét hitelességét megkérdőjelező kecskeméti műemléki monográfia6 mellett — egy módszertani szempontból is figyelemre méltó tanulmány elemezte Kecskemét korai történetének e tárgyi emlékét.

H. Kolba Judit a lenyomatok pecsétpaleográfiai és a felirat szövegének tartalmi elemzése mellett ikonográfiai és várostörténeti megközelítésben is elemezte a pecsétet, amelyet minden szempontból hitelesnek értékelt és a 14. századra (fatális A kecskemétihez hasonló, Szent Miklós ábrázolást alkalmazó pecsétre számos európai példa ismert a 12-14. századból. Csak a pásztorbot alsó végén látható kecskefej szokatlan, ám éppen ezzel jelezte a pecsét metszője a Kecskeméthez tartozást, a szent kecskeméti tiszteletét. Szent Miklós Európaszerte a kereskedővárosok védőszentje volt. A kereskedővárosok és Szent Miklós kultuszának összefüggését a magyarországi példák is alátámasztják. Az 1970-es években folytatott kecskeméti régészeti kutatások megerősítették azt is, hogy a kecskeméti Szent Miklós templom a 14. században épülhetett. A kérdéses pecsét hitelességéhez és korának megállapításához ez is fontos adalék.

Szent Miklós ábrázolása a későbbiek során eltűnt a város pecsétjéről, a szent tisztelete azonban tovább élt. A templomot a 17. század közepén a Nagyszombatról idetelepített ferencesek vették át. A templom bővítéséről fennmaradt adatok szerint 1698-ban — a felszenteléskor — a régi patrónus tiszteletére, Szent Miklós oltalmába ajánlották a templomot. A Szent Miklós oltár szintén a szent továbbélő tiszteletét jelzi!" A 18. század során a ferencesek pecsétjén tűnt fel Szent Miklós alakja (itt a kecskefej már nem szerepel). A védőszent lemezből készült alakját a ferences templom tornyán, másfél öles nagyságban, a torony felújításakor, 1863. május 28-án helyezték el.I1 A középkori pecsét ábráját a város a 20. században alkalmazta ismét: az 1930-as években a város díszzászlójának egyik oldalára az akkori városcímer, a másik oldalára pedig a Szent Miklóst könyvvel és kecskefővel ábrázoló régi pecsét képe került (selyemre batikolt formában).

A továbbiakban röviden összefoglaljuk a kecske címerkép változóság és állandósulását a város címerében. A 19. század előtti címer alakulását - egyéb tárgyi emlékek hiányában — a pecsétlenyomatok, illetve azok ábráinak alapján tanulmányozhatjuk. Mint arról már szóltunk, a védőszere, Szent Miklós képe elnInt a váras pecsétjéről, és egyházi pecséteken, a ferencesek pecsétjén jelent meg. A város címerében maradt a kecskefó, amely idővel cgészalakos kecske formájában jelent meg. Időrendben a kővetkező ismert pecsétlenyomat 1554-ből származik. Ezt a pecsétet Kecskemét városnak Nagyszombat városhoz intézett levelén, a nagyszombati levéltárban fedezte fel Deák Farkas, és 6 közölte először, 1878-ban, az Archeológiai Értesítőben, mint egyikét a „régibb magyar kőriratú" pecséteinknek. Leírása szerint: „Körirata: KECHKEMETI PECET 1554. Zöldág felett csinos kecskefő és hétsugarú csillag. A pecsét alakja kerek, átmérője 2-3 cm." A pecsétre később többen hivatkoztak. Széll Sándor leírása szerint a „kecskefő jobbján hatágú csillag és balján pálmaág látható". A kecskefő mellett látható csillag sugarainak számát minden szerző pontatlanul írta le. Véleményünk szerint az ábrán látható csillag nem 6, nem is 7, hanem 8 ágú. A kecske ágaskodó, egészalakos formában 1591-ben a kecskeméti szűcsök pecsétjén jelent meg.

Ezt követően 1613-ból van adatunk kecskét ábrázoló városi pecsétre. Az 1613-as évszámot mutató, kőr alakú, díszített kerettel ellátott pecsétmezőben a keret alsó szélén álló, heraldikailag jobbra forduló ágaskodó kecske látható.

1646-ból ismerjük a kővetkező pecsétet, amelyen díszes, ovális keretben, a keret alsó szélén állva, heraldikailag jobbra forduló, ágaskodó kecske látszik, felirata: KECZKEMETI VÁROS PEOCZETI A. D. 1646.16 1666-ból újabb pecsétábra ismeretes. A kör alakú pecsét díszes keretén és feliratán belül itt már egy, a későbbi címerpajzsokhoz hasonló pajzsforma jelenik meg. A pajzson belül jobb oldalt leveles ág látható, amelyet megérint az ágaskodó, heraldikailag jobbra forduló kecske. A pajzs fölött három kereszt. Felirata: KECSKEMÉTI VÁROS PECSÉTI 1666.

Bár nem városi pecsét, mégis figyelmet érdemel a kecskeméti római katolikus egyház pecsétje 1674-ből. Ezen is megjelenik ugyanis a kecske, noha egészen más formában. Az Agnus Dei — Isten bórdnya — ábrázolások mintájára egészen szokatlan ábrát láthatunk: heraldikailag jobbra forduló, keresztet vivó kecske, a heraldikai bal oldalon 8 ágú csillag. A kereszt végein lóheresorú díszítések látszanak. Felirata: GLORIAMUR IN CRUCE CHRISTIS Az 1666-os városi és az 1674-cs egyházi pecsét egymás mellett szerepel egy 1775-ben, Nagyszombatban kiadott könyv címlapján, amely a Kecskemétről távozó ferences szerzetes, Blahó Vince prédikációit és fontos helyi vonatkozású dokumentumokat tartalmaz.

A 18. században ismét új pecsétnyomója van Kecskemétnek, amelynek lenyomata egy 1773-ban keletkezett iraton maradt meg„20 Ezen a pajzsban látható két leveles ág alul találkozik, és itt egy hármas lóhereszerű ív látható. Ezzel tehát a kecskeméti címer egyik fontos elemének, a htinnashalomnak a kezdeménye jelent meg a városi pecséten.

A 19. század első feléből származó céhleveleken általában három címen találhatunk: az országcímert, a Koháryak kardot tartó oroszlánját, és a város címerét. Egy 1840-es években készült céhlevélen világosan látszik az ágaskodó kecske lábai alatt a naturalisztilauan megrajzolt lubmashalom. A 19. század elejétől már számos adatunk van arra vonatkozóan, hogy a város a címerábrázolást nemcsak a pecséteken alkalmazza. Kialakultak és állandósultak a címer legfontosabb elemei: a pajzs, és címerképként a hármashalmon heraldikailag jobbra néző, ágaskodó kecske. A címer színei is kialakultak ekkorra. Ezek megegyeznek a reformkor idején keletkezett városi iratok sodratainak színével: vörös-fehér-zöld színűek. Ilyenek a kecskeméti nemzetőrök zászlói is 1848-ban.

1809-561 hiteles adataink vannak a város jelmondatának megjelenéséről. Bánffy Erzsébet — Bánffy Lászlónak, Kecskemét egyik, nem helyben lakó földesurának leánya — 1808-ban családjával együtt látogatást tett Kecskeméten, amikor e látogatás emlékére felajánlotta a kecskeméti insurgensek számára egy zászló elkészítését. A 14 éves hajadon állta a szavát, és 1809-ben „... a városunknak kivarrott czimerével és jeles inscriptioval ékcsítve Szilágy-Somlyóról városunkhoz vonzó szíves ndulatjának jeléül megküldötte". A vörös selyem zászló egyik oldalán a város címere volt látható, a címer körül a kővetkező felirattal: SEM MAGASSÁG SEM MÉLYSÉG NEM RETTENT: a másik oldalon: „És Kecskemét városának ajánlja egy haza leánya 1809. B. B. E.", Hogy a bibliai eredetű jelmondatot korábban is használta-e a város, vagy ez is Bánffy Erzsébet „ajándéka", arra vonatkozóan nincsenek pontos adataink, de az biztos. hoov ettől kezdve folyamatosan és rendszeresen szerepel a város jelmondataként. A zászlóra 1813-ban egy kecskeméti honleány, Szeless Zsuzsánna adományozott díszes zászlószalagot. Az arannyal kivarrott és arany rojttal díszített fehér atlasz szalag egyik oldalán buzdító felirat, a másik oldalán hímzett korona volt.

A város 1843-as pecsétjén Kecskemét ma is használatos címerképe látható. 1848- ban — vagy valamivel korábban — a pajzs fölé koronát helyeztek. Ez minden bizonnyal összefüggésben volt a városnak a szabad királyi város címért folytatott küzdelmével. A 18. század végétől kezdődött a földesuraktól való megváltakozás. 1834-ben a legnagyobb földesúri hányaddal rendelkező Koháry családtól is megváltotta magát a város, 1848 februárjára pedig a teljes megváltakozási folyamat befejeződött. (A cím megszerzésével kapcsolatos hivatalos eljárások a forradalom kitörése miatt megszakadtak.) 1834-től a város a „szabados mezőváros" címet használta. Jogi helyzetén ez nem változtatott, pusztán az öntudatot jelezhette — akárcsak a korona pajzsra helyezése.

1848-tól az ekkorra teljesen kialakult címerképet használta a város, már nemcsak az iratokon, pecsétnyomókon és Lászlókon, hanem mindenütt, ahol fontos volt a közösség jelképének megjelenítése. (A tanács címerek iránti érdeklődését jelzi az is, hogy 1843-ban megveszik a királyi városok címerlapjait.) A város címerállata a tervezett új városháza homlokzatán is megjelenik. Ugyanezen az épületen vörös-fehér-zöld színű zászló látható. A város koronás címere látható a Magyarország és Erdély képekben c. sorozat Kecskemétet bemutató, 1853-ban megjelent kötetének egyik képmellékletén.

Kecskemét első címerleírása 1867-ben készült, amikor a szabad királyi városi cím hivatalos elnyeréséért folyamodott a város, és az ehhez szükséges szabad királyi városi szabadalomlevél tervezetnek tartalmaznia kellett a címerleírást is. (A tervezet hosszasan idözött a hivatalok útvesztőiben, míg 1870-ben aktualitását vesztette az ügy. Ekkor új közigazgatási törvény jelent meg. Az 1370. évi 42. tc. Kecskemétet is a törvényhatósági jogú városok közé sorolta. Ezzel Kecskemét gyakorlatilag elérte a szabad királyi városok jogállását, az önálló törvényhatóságot, de ez nem járt az általuk korábban kért cím elnyerésével. Ennek ellenére Kecskemét 1386-ig a szabad királyi városi címet használta, és ekkor is csak a belügyminiszter figyelmeztetésére tért át a „törvényhatósági jogú város" cím használatára."

Az 1867. évi címerleírás — Hornyik János fogalmazásában — a kővetkező volt: „Egy függőleges felállított hatszegletű paizs, melynek közepén világos veres (király színű) mezőben, hármas zöld halom középső legmagasabb csúcsán balfclé fordulva felágaskodó fehér kecske szemléltetik, annak jelvényeül, hogy a város hajdan e vidéken tartott királyi gazdászat központja volt, melytől a város elneveztetése is származott, a pajzs fölött pedig Magyarország királyi szent koronájának valóságos képlete nyugszik, örök emlékéül annak, hogy e város hajdan a királyi udvartartáshoz tartozó koronai birtok volt".

Ez a koronás címerpajzs került rá a századforduló jelentős építészeti emlékeire is, például a millennium évében átadott Városi Színház és az új Városháza épületére is.

A múlt század végén még egy változtatásra került sor: 1884-ben vörös-fehér és kék-fehér sisalaokaróval bővítette Kecskemét címerét a címer lefestésére felkért budapesti művész, Jakobey Károly. Mind a színek megválasztása, mind a sisak nélküli sisaktakaró alkalmazása heraldikai tévedésnek - és a művész ízlésének - köszönhető. A sisaktakarós változat nem került rá a város pecsétnyomóira, bélyegzóire; és egyéb megjelenési helyeken is népszerűbb maradt a korábbi változat.

A koronás címerpajzsot 1944/45-ig használták Kecskeméten. 1945 után a korona nélküli címen használta a város, változatlan címerképpel: vörös mezőben hármas zöld halom középsőjén heraldikailag jobbra néző, ágaskodó ezüst (fehér) kecske.

1970-ben tanácsrendeletet hoztak a városok címerhasználatáról, amelynek megjelenését követően Kecskemét város tanácsa is felszólítást kapott arra, hogy a címerrajzról és a címerhasználatról szóló helyi tanácsrendeletet terjessze fől a Minisztertanács Tanácsszervének Osztályán, a Magyar Országos Levéltárba, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz. A város ennek 1970. június 26-án eleget is tett.

Leírásukban a korona nélküli pajzsban, vörös mezőben zöld hármashalmon ágaskodó fehér kecske szerepelt. A felterjesztésre három évig nem érkezett észrevétel, ezért Kecskemét vezetői a címerhasználatot elismernek vélték. 1973. január 11-én Bács-Kiskun Megye lltnácsának elnöke, dr. Gajdócsi István kőrlevelében tájékoztatta a megye településeinek vezetőit arról, hogy a megyében - a kalocsai kivételével - egyetlen címert sem szabad használni mindaddig, amíg cl nem végezték a címereken a szükséges módosításokat és meg nem alkották a helyi tanácsrendeletet.

A kecskeméti címerrel kapcsolatos terjedelmes ügyirathalmazból kiderült, hogy a legfőbb kifogás a címer ellen: az irredentizmust jelképezó hármast:alom. A pozitív szakértői vélemény cáfolta a hármashalont Tátra-Mátra-Fátrával való azonosítását és irredenta szimbólum voltát; ennek ellenére nem maradhatott Kecskemét címerében a hármashalom. A város vezetőinek annyit sikerült elérniük, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által erőltetve ajánlott arany síkság és arany domb helyett zöld litenhalom kerüljön a címerbe. (Ennek még magyarázatot is lehetett adni, amint azt dr. Mező Mihály tanácselnőkhelyettes tette: az ötőshalom értelmezhető úgy is, mint a város öt szőlőhegyének zöldhalmai: Máriahegy, Budaihegy, Vacsihegy, Kőrösi hegy, Szolnoki hegy). Ezt a Szilvásy Nándor által megrajzolt címerváltozatot fogadta el 1974-ben a Lektorátus, majd a Városi Tanács, 3/1974. sz. rendeletével.

1990-ben ismét napirendre került a kecskeméti címer ügye. Az új címertervbe - amelyet Goór Imre festménye alapján Balanyi Károly grafikusművész készített el - ismét visszakerült a hármashalom. Ezen túlmenően azonban - hivatkozva a régi, folyamatos használatra, és figyelmen lóval hagyva a szakértői véleményeket - ismét visszakerült a pajzs fölé az országcímer elemei közül a Szent Korona.

Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése 1991. augusztus 26-án hozott döntést a város címeréről, zászlajáról és a címer használatáról.

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.