Krónika

Hajagos Illés a szabadságharcról és Kecskemétről

Hajagos Illés a szabadságharcról és Kecskemétről

Szerény kivitelű, de tartalmas és hiánypótló kötet került ki 1892-ben Tóth László kecskeméti nyomdájából. A kiadvány 1848/49 országos és helyi eseményeiről is megemlékezett a Nagytemplom főhomlokzatán elhelyezett kecskeméti honvéd emléktábla felavatásának alkalmából.

Ifj. Bagi László szerkesztő (Kecskemét város főjegyzője) így fogalmazott a bevezetőben: "...amíg a kegyelet és a hála az ember lélekvilágának legbecsesebb gyöngye marad, addig mindenki meg fogja érteni, hogy hazánk szabadságának megvívóiról nem feledkezheténk el, mert ők a mi vérünkből valók voltak, akik mi érettünk szenvedték a halált. Adjuk hát emléküknek, amit adhatunk."

A kiadványt szinte teljes terjedelmében Hajagos Illés: A magyar szabadságharc és Kecskemét című írásának szentelték. A szerző ekkor Kecskemét nyugalmazott főkapitánya volt. Korábbi pályafutásának legfontosabb mérföldköve a várostörténetben is kiemelkedő esemény: ő volt Kecskemét első polgármestere, aki az 1848-as forradalmat követő helyhatósági választások során nyerte el ezt a tisztséget. Az 1848/49-es helyi eseményeknek szemtanúja és aktív résztvevője volt.  Beszámolt  a pesti forradalom fogadtatásáról, az ünneplő Kecskemétről és az első városi intézkedésekről. Figyelemmel kísérte és több évtized múltán is lelkesedéssel idézte fel  a nemzetőrség  szervezését, kiemelve, hogy az ifjú kecskeméti polgárok már a március 15. utáni napokban önként kezdtek jelentkezni, létszámuk rövidesen elérte a 900 főt. A lovas nemzetőrök tisztjeinek ünnepélyes választására március 18-án került sor a vásártéren. A helyi "nemzeti őrsereg" választmányának hirdetményét március 23-iki dátummal nyomtatták a Szilády nyomdában. 16. évüket betöltött férfiakat vártak a nemzetőrségbe, amelynek egyelőre  a rendfenntartás, a kül-és belterület védelme volt a feladata. A rendszabályok szerint meghatározott helyeken állomásoztak, váltották egymást az őrtanyákon, éjjel-nappal cirkáltak, és a fegyverforgatást is gyakorolták.

Március 26-án, vasárnap délelőtt került sor az addig feliratkozott nemzetőrök felesketésére a városháza előtt. Az ünnepi műsort a  tanulóifjúság kezdte a Szózat eléneklésével. Nagy Lajos főbíró (egyben választmányi elnök) beszéde után következett az eskü, "mit felmond az Elnök, s ő utánna a nemzeti őrsereg minden egyes tagja egyszerre, levett fövegekkel, s három első ujját feltartva." Az újabb elnöki szavak után elhangzott a Himnusz, majd a Rákóczi indulót énekelve elindult a díszmenet.            

Hajagos Illés, a forradalom és a szabadságharc lelkes híve és tevékeny részese 1892-ben, a koronázás 25. évfordulóján már megbékélt a kiegyezéssel és így fogalmazott:  "Éljünk hatalmunkkal bölcsen. Műveljük a népet. Törekedjünk erkölcsi és vagyoni gyarapodásra: mert csak ez biztosítja jövőnket. Legyünk valahára egyek." (Emlékkönyv, 68.old.)  

Hajagos Illés gyakran idézett sorai az emlékkönyvből: "Nem volt szükség policziális felügyeletre; maga a nép ügyelt  a közbéke és rend fenntartására oly erélyesen, hogy kicsapongások, vagyonkárosítások, személybiztonság elleni gonosz tettek ritkábban sohsem fordultak elő, mint ezen átalakulási korszakban; s igazolva lett azon aranymondat igazsága: Szabadság a védője jognak, személynek és tulajdonnak.            

Valódi országos ünnepnapok voltak ezek, szünetelt minden kézimunka, kivételével a nők kezének, melyek mintegy bűverővel, elárasztották az egész várost nemzetiszín kokárdákkal, a mi nélkül nyílt helyen megjelenni szégyenletes lett volna."

Hajagos Illés: A magyar  szabadságharc és Kecskemét. In: Emlékkönyv a kecskeméti honvéd-emléktábla leleplezése alkalmára. Szerkesztette ifj. Bagi László Kecskemét th. város főjegyzője. Kecskemét, 1892. 69.old.  

Székelyné Kőrösi Ilona

Vissza

Kecskemét címerének története

 Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a heraldika tudományának, sem a mindennapi heraldikai gyakorlatnak. Ebben az időszakban számos régi és szép, történelmi városcímer használata szűnt meg. Az 1970-es években sorra születtek a szocialista jelképekkel ellátott új városcímerek.

Kecskemét város címere azon kivételek közé tartozik, amely — némi fentről erőszakolt módosítással — túlélte ezeket az évtizedeket is. A címert a legújabb és egyben legkorszerűbb magyar heraldikai összefoglaló munka is számon tartja: „Kecskemét kecskéje olyan típusú címerkép, amely összefüggésben van a tulajdonos (jelen esetben a város) nevével, azt mintegy elbeszéli. Ezért beszélő vagy névcímernek mondjuk".

A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy e dolgozatban a város nevével és néveredetével kapcsolatos — többnyire bizonytalan — elméletekkel is foglalkozzunk, annyi azonban bizonyos, hogy a városnak lehetett valami köze a kecskéhez — konkrét vagy átvitt értelemben — hiszen nem lehet véletlen, hogy a városnév mellett a városcímerbe is igen korán belekerült. Magáról a kecske címerképet alkalmazó kecskeméti címerről elmondható: egyike a magyar heraldikai gyakorlat legsikerültebb és évszázadok során kialakult történelmi városcímereinek, beszélő címei; amely kialakulása kezdetén mindenképpen vallási motívumhoz köthető, és ebből fejlődött ki hosszú idő során a ma is használatban levő címerkép.

Tovább

Kecskemét címerei

XIV. század

XIV. század

1554.

1554.

1591.

1591.

1646.

1646.

1666.

1666.

1848.

1848.

1974.

1974.

1991.

1991.