"Anyám, az álmok nem hazudnak"
Petőfi emléktábla a Városháza főhomlokzatán

Hetven évvel ezelőtt az 1848. március 15-iki forradalmi események megünneplésére készült a város. A forradalom és szabadságharc centenáriumi rendezvényei országszerte nagy hangsúlyt kaptak, így Kecskeméten is. Petőfi Sándor emlékének megörökítését is ekkor látták aktuálisnak, ennek köszönhetően került a városháza épületének főhomlokzatára a ma is látható emléktábla.

1848. március 15-e 100. évfordulóján készítette ezt az emléktáblát Kecskemét demokráciában megújhodott népe Petőfi Sándornak, a magyar népi forradalom költőjének emlékezetére.  Ennek a városnak  a falai között volt kisdiák, vándorszínész, színlaposztó, kollégiumi diákok, Jókai barátja, itt írta és segített kinyomtatni több feledhetetlen költeményét, köztük a "Jövendölés"-t, amelynek szavai beteljesedtek: "Anyám az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám, soká, örökkön él"             Az "ideológiai megalapozottság" nyilvánvaló: a népi és forradalmi költő a hatalom számára fontos és vállalható, a sokezres tömeg előtt a szónokok Petőfiről, mint a demokratikus Magyarország előhírnökéről szóltak. Petőfi emlékének megörökítése azonban méltó és megérdemelt; korábban csak két emléktábla jelezte a kisdiák és a vándorszínész  kecskeméti tartózkodásait. Az ünnepségen a Respublica című verse hangzott el, az emléktábla szövege azonban azt a költeményt idézte, amelyet  a forradalom előtt öt évvel ‒ 175 esztendeje ‒ Kecskeméten írt és keltezett.            

1843 január közepén Petőfi  mint vándorszínész érkezett  városunkba  a Szabó-Szákfy féle társulattal Székesfehérvárról. Néhány költeménye ekkor már megjelent az Athenaeum című folyóiratban, de mint barátjának, Szeberényi Lajosnak írta 1843. március 5-én, színésztársai sem hiszik el, hogy ezeknek ő a szerzője. "Egyébiránt nem sokat törődöm velük, akik többnyire asini ad lyram (szamarak a költészethez)". Ehhez a levélhez mellékelte közlésre a Jövendölés című verset is.            

Kecskeméten legközelebbi barátai közé tartozott Jókai Mór és Ács Károly költő, velük közös kötet kiadását  tervezték. Hogy a cenzor engedélyét könnyebben elnyerhessék, az összeállításban helyet kapott egy ártatlannak gondolt vers: a Disznótorban. A kecskeméti piarista cenzor azonban éppen ezen botránkozott meg és nem adott engedélyt a kiadásra: "hogy az ég gömböc legyen és mi abban töltelékek?"            

1843 márciusában Petőfi Kecskeméten írta több ismert versét (pl. Az első dal, Jön az ősz, Kakasszóra hajnal ébred, Lopott ló, Emlény, Víz és bor, Én).  A Jövendölés részletének emléktáblán való megörökítése jó választás volt. Petőfi a közel három hónapos kecskeméti tartózkodás idején már elindult a siker és a hírnév útján, de még nem volt biztos abban, hogy a kétféle szent elhivatottság ‒ a színészet és a költészet ‒ közül melyiket választja. A vers záró sorai ‒ Anyám, az álmok nem hazudnak ‒ már egyértelműen a költői elhivatottságról tanúskodnak.                                                                                  

Székelyné Kőrösi Ilona