Kossuth Lajos hazatérése
A forradalom és szabadságharc évfordulóin Kecskeméten is gyakran elhangzik Kossuth Lajos neve. Szobra előtt zajlik a városi megemlékezés, toborzó beszédének helyszínére emléktábla figyelmeztet a Boldogasszony téren, a Béke Iskola épületén. A Kecskemét Város Polgára Leszek elnevezésű városi vetélkedő megnyitó ünnepsége évek óta a szeptember végi toborzó beszéd évfordulójához kapcsolódik. A döntőre minden évben márciusban kerül sor (2018-ban március 21-én), és ez is alkalmat ad a Kossuth Lajosról való megemlékezésre.
1894 március utolsó hetében megrázó hír járta be az országot, az újságok, köztük a kecskemétiek is, gyászkeretes címoldallal jelentek meg. Március 20-án este 11 óra előtt néhány perccel Torinóban meghalt Kossuth Lajos, az egykori kormányzó, és a polgári Magyarország megteremtéséért fáradozó politikus; a sokak által hosszú ideig szabadítóként visszavárt „Kossuth Apánk." Élete utolsó évtizedeit emigrációban töltötte, 1890-ben magyar állampolgárságát is elvesztette. Bebalzsamozott holttestét március 30-án különvonat szállította Magyarországra, felesége és Vilma leánya földi maradványaival együtt. A csáktornyai határállomástól Budapestig a vasútvonal mentén ezrek várták imával, gyászbeszédekkel és a Kossuth-nóta eléneklésével. A gyászolók a Nyugati pályaudvaron rövid időre felállított ravatalnál is leróhatták kegyeletüket. Innen a Nemzeti Múzeumba vitték a koporsókat. A ravatalnál a temetés napján, április 1-én hosszú sorokban álltak a fővárosi és vidéki küldöttségek, Kossuth tisztelői.
Ferenc József osztrák császár és magyar király nem engedélyezte, hogy Kossuth Lajost a képviselőház költségén helyezzék végső nyughelyére, így a temetést a főváros rendezte meg. A Nemzeti Múzeum lépcsőitől a Kerepesi úti temetőig vonuló több tízezres tömeg azonban egyértelműen azt jelezte: az ország lakossága saját halottjának tekintette. A nemzet nevében Jókai Mór búcsúztatta, aki így kezdte beszédét: „Révpartot ért a gálya, világkörutat tett a kormányzóval".
Kossuth temetésén Kecskemét város küldöttsége is képviseltette magát. Március utolsó hetében az Ókollégium épületében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ereklyekiállítását rendezték meg. A rendkívüli városi közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg Kossuth érdemeit, és megbízást adott arcképének megfestésére a helyi történelmi arcképcsarnok számára. (A Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteménye őrzi a Cifrapalota épületében). A város minden templomában gyászistentiszteletet tartottak, a temetés napjára iskolai szünetet rendeltek el. Bezártak a kereskedők is, és nyolc napra Kossuth gyászkeretes arcképeit helyezték a kirakatokba. A Jogakadémia ifjúsága - fekete karkötők és gyászjelvények viselésével, rendezvények szervezésével ‒ csatlakozott a magyar diákszövetség által meghirdetett hathetes általános gyászhoz. A kecskeméti Kossuth-szobor felállításának gondolata már a temetést követő napokban megfogalmazódott és teret kapott a helyi sajtóban is.
Székelyné Kőrösi Ilona
„Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató, jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak föl jövőt a végzetek és annak a jövőnek neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség".(Kossuth Lajos)
