Szilády Károly és a márciusi forradalom

Szilády Károly Kecskemét művelődéstörténetének egyik kiemelkedő személyisége, aki 1841-ben új színt hozott a város életébe. Ő volt az első kecskeméti nyomdász és nyomdatulajdonos, aki kerek három évtizedig irányította az alföldi mezővárosban létrehozott vállalkozását. Tevékenysége és hírneve ez idő alatt túlnőtt a város határain, szakmai kapcsolatai a Kárpát-medencén túlra is kiterjedtek. A kecskeméti levéltárban őrzött egykori levélfogalmazványai nemcsak hazafias érzelmeiről tanúskodnak, hanem a forradalom és szabadságharc idején szerzett élményeiből is ízelítőt adnak.

A forradalom előtt még azt tervezte, hogy nyomdáját Pestre telepíti, ehhez azonban nem kapta meg az engedélyt a Trattner-Károlyi nyomda ellenállása miatt. Nyomdásznak tanult József nevű fiának is hasonló tervei voltak, de apja egy idő után (híres tudósok támogatása ellenére is) így vélekedett: „A gazdag Trattner-Károlyi és Heckenast, Landerer mindent elkövetnek, az akadémia vagy bárki más törekvéseinek megbuktatására. A közelgő diétára egyik pesti követ Károlyi István tipográfus - ha ez megsejti szándékodat: képes lesz a' Dunába fojtani" - írta.  1848-ban végleg eldőlt, hogy a cég Kecskeméten marad.

A forradalom és szabadságharc időszaka jelentős történelmi esemény volt a Szilády nyomda számára is.  Itt készültek a lakosság tájékoztatását szolgáló hirdetmények és a nemzetőrök névjegyzékei. Szilády figyelemmel kísérte az eseményeket, hazafias érzelmeit pedig külsőségekkel is igyekezett hangsúlyozni. 1848 márciusában nemzeti színű zászlót és transzparenseket helyezett el a nyomda épületén, ez utóbbiakon címer és "mindent dicső hazánkért" felirat volt látható.

Nyomdász munkatársaival és segédeivel ott volt a kecskeméti felvonulásokon. "Készíttettem egy nagy Lobogót is, illy felirattal: Éljen a' Sajtószabadság, mellyel fekete egyenruhás, kalpagos és kokárdás segédeim társaságában hozzácsatlakoztam a' vasárnapi felesketés után történt polgári díszmenethez". Büszkén írt arról is, hogy csaknem ezer ember állt be a nemzetőrségbe. Ő maga kora és régi betegsége miatt nem jelentkezhetett, de többször hangsúlyozta, hogy ez most polgári kötelesség.

Március végén arról adott hírt Vahot Imre pesti kiadónak, hogy Kecskeméten megkedvelték Kossuth arcképét és újabb hat darabot rendelt eladásra. Kért a minisztérium tagjainak képeiből is, de csak olcsóbb változatokat, "mert a' kecskeméti nép tisztesebbjei elég kegyelettel viseltetnek ugyan a' haza nagy férjfiai iránt, de pénzök nemigen van drágább kiadású arcképek megvételére." Mint az Életképek és a Pesti Divatlap előfizetője, türelmetlenül várta, hogy megküldjék a első nemzetiszín borítékos számokat.            

Külön fejezetet érdemel, hogy élte meg a szabadságharc hónapjait, mint édesapa, akinek mindkét fia hosszú időt töltött távoli csatatereken, híradás nélkül.

Székelyné Kőrösi Ilona